Hm, ha kínoz a bánat lángja
Az alkohol a gyógyír, utána ki bánja
Minden búját baját?
Felderítik az ivócimborák
S ha ott hagy ekdvesed.
Mit bánod? Volt már erre eset.
Nincsen munkád? Idődet elütheted
Örömre bánatra, mindegy míg poharad emeled.
Hisz utána minden szép, minden jó
Kinek kell a mocskos való?
De eljön ám a másnap
S csak a bánat a társad
Elmúlt az édes mámor
Elvágysz e gaz világból
Hol van az ital, mely oltalmat ád?
Igyunk hát újra címborák
Igyunk, míg elmarad az ébredés.
Halljam utóra a kocsma víg dalát
5 hozzászólás
Tetszik a versed! Dallamos, csak az utólsó verszakban tér el a rímelés és emiatt elveszíti ezt a dallamát. De egyébként aranyos, és egyetértek veled, viszont nem minden esetben kell rögtön bor barátunkat segítségül hívni bajainkban. 🙂 Üdv!
Nekem is nagyon tetszik és szintén az utolsó verszakban éreztem egy kis döccenést. Gtaulálok. Boldog Új Évet!
Üdv
Ismerős egy érzés, jól mutatja az állapotot, amit mostanában én is gyakran érzek, miszerint az élet untat józanul..
csak nem szabad túlzásba vinni.:)
Jó vers!
Üdv,
P.
köszönöm a hozzászlásokat. igen, én is érzem,hogy kcisit sántít. Felmerült bennem is a gondoalt, hogy rosszkedvemben jól berúgok, akkor írtam ezt a verset.(de végül is nem rúgtam be) Örülök, hogy tetszik nektek
Üdv: CD
Hááát… szerintem nem kicsit döcög, hanem nagyot zuhan… :S Pedig olyan jól kezdődik… bar az igazat megvallva még mindig nem tolerálom ezt a viselkedésmódot… ha baj van, inkább hívj fel!
Anyu