A Csend szava

Halkan susog, táncol a fű,
Kőből, fából száll egy hang.
Lelkem megérinti a derű,
Titkos zenélő fényharang.
Soha vissza nem jő már bú,
A csend szava őszinte szó.

Lépek, érzem a föld is reng,
A légben tisztaság leng.
Látok, a szívem kitárul,
Kedvem vidámságot árul.
Nincsen már fagy, nem hull már hó,
A csend szava őszinte szó.

Bátran énekel az erdő,
A legcsodásabb Teremtő,
Messze jár a dallam szárnyán,
Könyörül a rút álnokján.
Mélyében megcsillan a jó,
A csend szava őszinte szó.

Mint bajnok, lépdelek felé,
Nem számít gazdag se szegény,
Egyenlő karjában minden,
Hol büszkén dobbannak híven.
S feltárul az igaz való,
A csend szava őszinte szó.

Míg várok, madár csiripel,
Értem, mit a táj bölcsen zúg
Cselekvést nekem Ő üzen,
A szél titkosan fülembe súg.
Mi kéne még? Mind ragyogó;
És a csend szava Őszinte szó.