A lét titka

A test elmúlik, mert nem Örökkön való,
A lélek marad, a soha meg nem haló,
Testedből a csontot sírok mélye rejti,
Hová megy a lélek, ki az aki sejti?

Hol van az odaát, melyik útra térjen,
Hogy igazához az ember hozzáférjen.
Kit visz kíváncsiság annyira előre,
Hogy léte letisztul és előtte lesz pőre.

Ki kutatja mindig, hol lakik az igaz?
Kinek szava nyújt itt számodra Most vigaszt.
Kinek meséled , hogy bánt a léted gyomja,
Ki állít talpra, hogy ne légy elméd romja.

Ki az ki ha rád néz szeretetet áraszt,
De ha menni akarsz, elenged nem maraszt .
A fényt látja Ő Benned, ezért mást ne tégy
Csak éljed az életed és hús-vér lény légy.

Egyszer elmúlik, súgja ezt az elme,
Sokakat gátol az egy életnek elve.
Majd a mennyország, ott leszünk boldogok
A földi létben szeretetet koldulók.

Átlátni életünk, szenvedsz avagy tanulsz?
Lubickolsz létedben, vagy folyton belefúlsz?
Mikor találod meg a belső nyugalmad,
Ahol a kérdések kihunynak, elhalnak.

És a válaszokat akkor szeretet övezi,
Ki igazat mond, azt senki nem kövezi.
Felnyílik a szeme az ébredő világnak,
Fényt adhatsz léteddel a valóságnak.

De addig még gödrök, tányéraknák jelzik,
Hogy ez a jövőkép sokaknak nem tetszik,
Ők azok kik hatalmi álmukat alusszák
Róluk szólnak a hírek, a bulvárban a glosszák.

Lelki szegényként, elmelényként élnek,
Magabiztos arccal rejtik el, hogy félnek.
Ítélkeznek bizony ebből nem lesz hasznod,
Mégis rájuk figyelsz, dolgod elhalasztod.

Hagyd, hogy illúziójukat megélhessék,
Hatalmas vágyukat kielégíthessék,
Te menj tovább, szemed immár nyitva,
És feltárul előtted léted minden titka.