Nagytönk bűnös falu hírében állott;
bőven termette a tönki mákvirágot;
s látá azt a pap, hogy ott biz nincs tisztelet;
inkább gyónni járnak mind a mise helyett.
S milyen történetek! Az Úr is belé pirul,
Ugyanazt ismétlik mindég, arcátlanul;
az utolsó bűnük még meg sem bocsáttatott,
s máris jönnek kérni újból bocsánatot.
Az öreg pap türelme egy nap fogytán vala –
hogy Nagytönk falujában nincs Istennek szava –
S harag szülte ajkán a végzetté lett átkot:
bűneitek immár kútba kiáltsátok!
De nem ijedt meg senki, hogy nincs feloldozás:
kedvelt szokás lett a kútba kiáltozás;
vagyis hát suttogás: hol kútnak is füle van;
hogy ki hallja még meg, bizony bizonytalan.
Szigorú pap helyett lőn Nagytönknek cinkos;
csobbant is a kútban jó pár rézforintos;
titkoknak soha jobb őrzője nem volt;
s Miatyánktól nem sült lelkekre szégyenfolt.
Egy éjszaka aztán a Sors úgy rendezte,
két nagytönki bűnös útját keresztezte;
S azt már csak a kútnak lehet megvallani,
hogy egyikük a szemét többé nem nyitja ki.
A kútnak is volt titka – a gyilkos ezt nem sejti:
bűnöd titkát őrzi, de jelét el nem rejti;
s nála sincs már mentség a kioltott életre –
Bűnös Nagytönk, készülj a végső ítéletre!
*
Egy éltes asszony jár a kút felé másnap;
kezdetét is venné a napi suttogásnak,
ám hirtelen szomjúság kezdé őt kínozni;
s ni! Ott is egy vödör a kútból vizet hozni.
Leereszté gyorsan, s fel is húzza legott;
de amint ajkát érte, orcájához kapott:
az vér íze a nyelvén! Tántorodik tőle;
s csak hogy el ne essen, a kút szélének dőle.
De mi ez a hang? Tán holtak szelleme?
Ömlik a kútból a dúlt szavak özöne;
s a jó asszony fülét már hiába takarja;
hallja, amit suttog – mert a kút akarja!
Férjed menyasszonytól csábítottad el,
Átkod, hogy szerelme mégsem múlik el;
Őrzöm minden légyott édes-bús emlékét:
száz nőben siratja azt az egy menyecskét!
S az, kit nem engedtél a Szűcsék fiához:
tudd meg, a lányod éjjel-nappal átkoz,
étked mérgezi, hogy csikarásod legyen –
Felüvölt az asszony: Irgalom! Kegyelem!
S tébolytól üldözve szalad a templomhoz,
üresen kong az – a pap már fel nem oldoz;
Bűneiteket a kútba kiáltsátok…
Az égi büntetés a mélyből száll majd rátok!
Suttog Nagytönk kútja, suttog mindenkinek;
a lélek összes szennyét – szegény nagytönkiek!
Elborult elméjük a bosszút forralja –
a más rajtuk tett bűnét keményen torolja.
*
Nagytönk bűnös falu hírében állott;
de nem terem többé sem mák-, sem más virágot;
Egy lakója sincs már… Nem vezet oda út…
Ha mégis arra jársz; hallgasd, hogy suttog a kút…
7 hozzászólás
Nagyon jó kis ballada, stílus, hangulat, kifejezések….nem is tudom kire emlékeztet…) Gratulálok, nekem nagyon tetszett:)
Köszönöm:) Bevallom, izgulva töltöttem fel, eddig még sosem próbálkoztam balladával; és ez a téma is úgy indult, hogy majd novella lesz, csak aztán önálló életre kelt:D
Huh, örülök, hogy rátaláltam erre a műre. Igazán egyedi, itt még nem is találkoztam balladával. Nagyon hatásos. Van valóság (mármint legenda 🙂 ) alapja?
Gratula. Poppy
🙂 Nincs, még csak nem is létezik ilyen nevű falu. Egy novellát szerettem volna írni, aminek kísérteties a hangulata, de végül ez lett belőle.
Gratulálok Kalina.
Kedves, régi magyar ízzel megírt balladát tettél föl. Hogy ki írt ilyen stílusban?– meg nem mondhatom, de azt tudom, hogy Nagycenk mellett van Nagytönk, nem is olyan messzire.
Viszont, a novellához kicsit azért több kell(ene), hogy ezt a kút témát feldolgozd.
Jó ez így, írj más témáról, pl. a Néma hegy titka, de próbáld meg, ha hajlamot érzel a novella iránt.
Szeretettel, Futóinda.
Komolyan??? Ennyit az Internet mindentudóságáról, nekem csak Nagycenket dobta ki, Nagytönköt "nemlétezőnek nyilvánította:) Ez kellemes meglepetés, tényleg azt hittem, nincs ilyen falu!
Valóban, ebből a témából nem lesz már novella, de majd lesz másból; remélem legalábbis. Köszönöm a hozzászólást!
Kedves Kalina!
Örülök, hogy Ajánlóba tett balladádra rátaláltam. Nekem nagyon tetszenek az ízes régi szólásaid, s egyébként is hibátlan magyarsággal megalkotott mznkád. Jó időnként ehhez hasonló csemegékre találni, s bennük gyönyörködni.
Szeretettel: Kata