Ha tovább már nem várhatok
s az Úrnak meg kell felelnem,
A végső kép, mit láthatok
az arcod legyen, Szerelmem!
Ha tovább már nem élhetek
s a lelkem őserőbe tér,
ha végtelenbe lépkedek
e lágy mosolyka elkísér.
Pedig letűnt a vonzalom.
Helyére ült a csalódás
nesztelen, s a fájdalom
testem alá karót ás.
Mégis egyszer, azt hiszem,
megbocsáthatok neked.
Megenyhül az én szívem,
s arcod újra rám nevet.
Elfeledni nem tudom
miként ragyogtad életem.
Habár nem úgy, mint egykoron,
de még szeretlek édesem.
Kedves emlék vagy nekem,
szívembe zárt relikvia.
Végül ez jön el velem,
ha hív az Óperencia.
Az első leány te voltál,
kit mindennél jobbszerettem.
Bibliádban pár zsoltár
örülök, hogy lehettem!
6 hozzászólás
Ez tetszett.
Annak a szerelemnek az elmúlása amiről a bemutatkozásban írtál, ha jól sejtem.
Delory
Annak bizony. Ám a lényeg, hogy az allegóriája még mindig érvényes!
Köszi, hogy benéztél/értékeltél!
Üdv:Bálint
Szia Bálint!
Ez nagyon tetszett! 🙂
"Elfeledni nem tudom
miként ragyogtad életem.
Habár nem úgy, mint egykoron,
de még szeretlek édesem."
Ez a kedvenc részem. Azt hiszem, ha az ember egykor valakit nagyon szeretett, sosem fogja tudni elfelejteni teljesen. Gratulálok a vershez!
Üdv: Délibáb
Nagyon köszönöm, kedves Délibáb és Kata!
Több mint három éves ez a vers, azóta nagyon sok minden történt, ezért már nehéz felidézni azokat az érzéseket. Annyi biztos, mikor írtam, jól éreztem, mit hoz a jövő: a fájdalom rég elmúlt, de a kedves emlék megmaradt. Sőt, örülök is, hogy így történt.
És annak is, hogy olvastátok versemet és írtatok is nekem.
Szeretettel: Bálint
Igazság:
Igaz szerelem sosem múlik el. Szép versbe foglaltad a gondolataidat. Aki azt megélte, csak az érti meg, még akkor is, ha – mint versedben – "…letűnt a vonzalom"…
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Bálint!
Ez a vers minden érző embert megérintene. Így hát, velem is ezt tette. Őszintén mondom, nagyon szép!
Üdv
Zoli