kemény voltam és konok – mint a zár,
ha rozsda ette: oldhatatlan
kopott bilincs, mit nyitni kedve nincs
ki titkokat vár – kinyitottál
állok most mint põre példa: lehet,
hogy nem lehet – a messzeséget
föliszom – ahogy a tintát a rongy
akár éltet, akár eltemet
lakat alatt hét pecsét – megírt könyv,
vad regény s kétrét hajtott lapok
mintha benne minden üres lenne,
mert ahol nem vagy – ott nem vagyok
(2006)
9 hozzászólás
Hello S!
Már véleményeztem a versedet. Roborálod magad? .o)
Már vártam valami újat tőled. Ez is nagyon szép, a befejezés pedig valami fantasztikus. Kössz.
köszönöm Nektek a hsz-eket!
Kedves Béla!
én már csak hanyatlom… már nincsenek is egészséges napjaim – csak tünetmentesek:)
Én is valami ilyesmit érzek.
Ha olykor érzek.. :o)
Éz nagyon jó ,tetszik ,csak igy tovább.
Valóban szép vers. Kétségtelenül ez a te műfajod! 🙂
köszönön Nektek…
a vers tényleg az én műfajom
tetszett nagyon ez a versed is…s mit írhatnék? annyit csak, hogy sajnos, hogy nem vagy ott…
Grat!:)
Hát igen,
van ilyen…
Versed, titokzatos, szép,
benne sok gyönyörű kép