Tegnap van.
Itt csak voltam, sohasem vagyok.
Messziről tátongó ajtók a holnapok.
Már nem lépek sietve,
nem vonz a távol, a most.
Tegnap van.
A séta is elég e voltban.
Csak a lépés fontos, az útirány.
Egy vonalat rajzolni a homokba.
Nézd! Ez egy vektor.
Mutatja, hová jutsz így, erre és ekkor.
Megállok…
Minden léptemet a holnapnak gondolom.
De a holnap nem gondolja
egyiket se’ magának, tudom.
Messziről tátongó ajtók,
ki tárt föl titeket, s miért?
S mire lelt odaát, aki már kiért?
Holnap,
minden szavamat feléd kiáltom.
Megvársz?
Vársz egyáltalán?
Egyszer tán kitalálom,
milyen is lehet lenni.
Mert én csak voltam, sohasem vagyok.
Messziről tátongó ajtók a holnapok.
Ajtók
By black eagle
6 hozzászólás
Laca, megrekedtél?
Azért annyira nem, hisz látom, hogy látod a holnapot.
Szia, Andi!
Látom, csak épp, bármennyit lépek, az ajtók mindig ugyanolyan távol vannak. Talán nem is akarok odaérni… (?)
üdv: Laca 🙂
Jaj, de jó ez a vers Sasom! Tökre mély, s viszi az embert a gondolat: a tegnapban létezni, a mán túllépni, mert várnak a jövő nyitott kapui. Igen, el kéne jutni azokig, s megtudni: "milyen is lehet lenni" Nagy verseket írsz, tetszenek! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Szavaid pezsdítően hatottak rám, köszönöm észrevételeidet. Nem csak most, mindig.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Érdekes ez a versed, ahogy játszol az idővel. Úgy érzem, hogy nem jó neked a tegnap – bár abban vagy, de a mát sem tudod megragadni és sóvárogsz a holnap után. Voltam már én is hasonló helyzetben, de mára eljutottam oda, hogy csak a ma létezik, mert a tegnapért már nem tudok tenni semmit, a holnap pedig még nem jött el… Mindenesetre nagyon jó, filozofikus eszmefuttatás, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Örülök, hogy jártál nálam. Nagyon szépen levezetted a vers elemzését, egészen hasonló képet alkottál róla, mint jómagam. Köszönöm kedves észrevételeidet.
Szeretettel: Laca 🙂