Hol csobbanok, hol csevegek,
A nagy folyó vár messze;
Születnek, halnak emberek,
De én – ballagok egyre…
Kanyargok szerte és tova,
Belém szirmok merülve,
Itt pisztráng villan, jókora,
Ott menyhal lustul, szürke.
Gyepeken át lopakodom,
Majd bokrok, fák fedeznek;
Nefelejcseit ringatom
Boldog szerelmeseknek.
Cikázó fecskenép alatt
Osonok olykor szinte,
És táncos napsugarakat
Vetítek fövenyimre.
Hallják a hold, a csillagok
Bozót közt mormolásom,
Ha zátony jő, hát lassítok,
Zsázsáim megcsodálom.
Kiérve ismét csevegek,
A nagy folyó vár messze;
Születnek, halnak emberek,
De én – ballagok egyre…
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2023. október 1.
______________________
THE BROOK
I chatter, chatter, as I flow
To join the brimming river;
For men may come and men may go,
But I go on forever.
I wind about, and in and out,
With here a blossom sailing,
And here and there a lusty trout,
And here and there a grayling.
I steal by lawns and grassy plots,
I slide by hazel covers;
I move the sweet forget-me-nots
That grow for happy lovers.
I slip, I slide, I gloom, I glance,
Among my skimming swallows;
I make the netted sunbeams dance
Against my sandy shallows.
I murmur under moon and stars
In brambly wildernesses;
I linger by my shingly bars;
I loiter round my cresses.
And out again I curve and flow
To join the brimming river;
For men may come and men may go,
But I go on forever.
2 hozzászólás
“Nefelejcseit ringatom
Boldog szerelmeseknek.”
Meghitt, szép sorok.
“Születnek, halnak emberek,
De én ? ballagok egyre?”
Mi is a többiek sorsára jutunk és egy napon ballagásunk véget ér.
Szeretettel: Rita 🙂
Rita, köszönöm itt is szíves méltatásod!
Mi elmehetünk, de a patakok maradnak…
Szeretettel:
Dávid 🙂