Álmomban patak szélén ülök,
természetnek ölébe szédülök,
Csillog a tiszta, kék víztükör,
fényében, ezer csillag tündököl
Elringat a nyári est édes szele,
álmot hint éj anyánk őrző keze.
Altatót zizegnek az öreg lombok
nyugalom van, eltűntek a gondok.
Tücskök, ciripelnek halk mesét,
hallgatom, a kis békák énekét.
Most így a jó, erdő, patak, és én
a valótlanban, az álmom ligetén.
8 hozzászólás
Sajnos én nem tudok ilyen verseket írni!
Én csak szomorú-szerelmes verseket, s reményei szerint elgondolkodtató írásokat tudok!
Öröm látni, hogy valaki ilyen formában is ír!
Nagyon tetszik!
Sajnos azt nem tudom, hogyan kell ponttal értékelni, de 10-es skálán 9-es lenne. 🙂
Szeretettel,
Zsolt
Szia:)
Már meg is tetted, értékeltél, azzal, hogy olvastál. és írtál nekem.Nagyon megfogott az írásod, és nagyon várom a versed.
Szeretettel:Kriszti
Olyan megkapó, hogy még egy gyermekmesének is beillene, tisztaságával és szépségével. Szia Samu
Sziaaaaaa:)
Köszönöm!Annyira jó lenne egyszer elmerülni úgy a természetben, hogy kívül tudjuk a gondokat.Örömet szereztél, hogy nálam jártál:Szeretettel:Kriszti
Szia Kriszti!
Nagyon élő képeket varázsoltál lelkembe!
Sok ilyet tegyél még!
Gábor
Köszönöm Gábor.Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel:Kriszti
Álom, álom… 🙂
Vajon tényleg csak álom?
Jó lett!
Köszi Boer:)Sajnos csak álom sajnos….
Szeretettel ölellek:Kriszti