Pörögtem, forogtam, a lelkem nyomomban…
Vörös rózsán jártam álmomban.
Nem ám a szírmain,-letépve látni kín-
Hanem bíbor virágán mely nyílt.
Lábam nem tiporta, csak lágyan csókolta,
Színváltós bársonyát magamban hordozva.
Láttam egy levelet, tüskékből hegyeket,
Nem érte kezemet karcolni.
Sziromról -sziromra így jártam inogva
Keresve, kutatva álmokat.
Szerencse, boldogság, titkomat hordozzák
Öröm, álmok, vágyak, bárhol rámtalálnak.
2006
2 hozzászólás
Örülnék neki, én is szeretek rajzolni, de csak másolni tudok. Köszi, hogy olvastad.
én nem vagyok jó rajzos,
a vers: kicsit fura,de nem rossz értelemben. 🙂
üdv