Álomtáj

Csodát láttam tegnap éjjel,
hamvas vágyba csomagolva,
pille párnán szenvedéllyel,
puha alagútba bújva.

Nap sütötte a szívemet,
cirógatta könnyű szellő,
hamvasságát megszínezte,
a bokrokon átszökkenő.

Ittam a hűs forrásvízből,
csillapítván a szomjamat,
utaztam egy bárányfelhőn,
elfeledvén a múltamat.

Álomerdő álomtáján,
nóniuszon lovagoltam,
falomboknak koronáját,
messze magam mögött hagytam.

Oly fáradtan ébredtem fel,
törődött volt összes csontom,
mégis vártam holnap estet,
álmom, újra alkothasson.