Mindig megvárom,
Betakarlak.
Elsötétült már
Minden ablak.
Elsötétült már
Minden ablak.
Engem álmaim
Betakarnak.
Engem álmaim
Betakarnak,
Csak a telihold
Fénye világít,
Csak a telihold
Fénye világít,
Csillagok mögött
Fekete kárpit.
Csillagok mögött
Fekete kárpit.
Tudod, a Világ is
Nagyokat ásít.
Tudod, a Világ is
Nagyot ásít.
Közelg egy új nap,
Megint másik.
Mindig megvárlak,
Betakarlak.
Jó éjt, alszol már,
Nem zavarlak.
9 hozzászólás
Tetszet!
Nagyon szép sorok!
Grat:sailor
kösz, semmi gáz, értettem.
Ui…elnézést
tetszett´akartam
sailor
Szia kedves túlparti! 🙂
Tudod, jó érzés olvasni a verset. Kiskoromra emlékeztet, amikor a szüleim átjöttek a szobámba és betakartak. Volt, hogy még nem teljesen merültem álomba, és éreztem a gondoskodásukat. Persze, akkor ezt így nem fogalmaztam meg magamban, csak épp egy jóleső, biztonságot jelentő érzés suhant át rajtam az elalvás előtti utolsó pillanatban. Ezért voltak szépek az álmaim. Csak úgy, mint most. Az álmaim most is szépek.
A valóság egy másik történet…
Zsó
Szia Zsó!
már a valóság se álom.
remélem, legalábbis.
F.
Különleges… és a töretlen folyamatosságot sugallja a versszakok utolsó részének átmentése a következőbe. Tetszett. 🙂 Éva
örülök, hogy tetszett
túlparti
Nagyon szép lett ez a versed…
szeretettel: Zsu
köszönöm, Zsú