Belefészkelődöm lágy tekintetedbe,
biztonságot nyújtó, meleg ez a mélység,
gyengédséggel táplál, olyan sokatmondó,
mézédes szavakat rejt e néma szépség.
Hangok nélkül becéz, hív a végtelenbe,
a kozmosz fényei szemünkben ragyognak,
együttlebegésünk olyan andalító,
megnyílnak kapui égi távlatoknak.
Vágyódás és álmok egybekelnek benne,
velük lüktet a nagy, végtelen mindenség,
mi csak nézzük egymást, két kicsi halandó,
s közben eggyé válunk, mi és a teljesség.
8 hozzászólás
Rendesen felfűtötted, szélesre nyitottad, felemelted a verset, Adrienn.
aLéb
Köszönöm szépen, hogy olvastad Kedves aLéb.
Teli van a versed megnyugvással, érezni benne a stabilitást, az egymás iránti mély szeretetet.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
És átkaroljuk ketten a világűrt,
míg érzéseink halhatatlanná válnak.
Szemünk mosolya egy üstökös fénykűrt,
örökségül hagyjuk e fénytelen világnak.
Kedves Adrienn!
A biztonságot, a megállapodást érzem ki a versedből. Tetszett!
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a versem.
Külön köszönöm a rögtönzött hsz versikét. 🙂
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Finom erotika és vágyak. Harmónia. Ezt éreztem a versedből.
Kellemes volt elolvasni.
Szeretettel: Ági
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted Kedves Ági!
Szeretettel: Adrienn