Kinek a füst, meg a szmog a jó barátja,
Annak előbb utóbb kiég a kabátja,
Pedig egyszerűen csak másképp él,
És gomolyogva jön ki belőle a szél!
Szombatonként vizsgálja a doktor
Rég próbál már leszokni a drogról!
De bár a szabadságért a bőrét lenyúzza,
A sötét köd mindig magába húzza!
Kezében kiürült vodkás üveg,
A vérében dolgozik egy mázsás löveg!
Az agyát, szétszívta, széjjel,
És ez már a sokadik éjjel (ami),
Semmit sem tartogat neki,
Ami még kicsit is meglepheti!
Hagyta, hogy magával rántson,
Nem vette észre a bozótrácson,
Maradt emberi roncsait
Mert most már a kutyák eszik a csontjait,
És nem bánja, ha ázik,
Nem is voltak olyan hülyék a nácik,
Mikor kitalálták, azt hogy
Ne az életedbe kapaszkodj,
És hogy ne hajszolj álmot,
Inkább ragaszd fel a számot,
És állj be szépen a sorba,
Hidd el már nem érhet csorba!
A történet vége,
Döntsd el magad, hogy szép-e,
De hősünk fejjel belerohant, egy jól kifent fejszébe!
S ami még maradt belőle szövet,
Abba verték bele a koporsó szöget!
Hát döntsd el most hogy mersz-e
A homályba lépni, persze
Más kérdés, ha te vagy az
Akinek a kezében ott a fejsze…