Aggodalmas, ködös hajnal horkol,
nyugtalan szülő oltalmát élvezem:
belém vetett hitét könnyezem olykor,
hiszen álmait mégsem élhetem…
..
Önzetlen reménye jóságos áldás,
érdemtelenül kapni, kapni és kapni…
a meg-nem-értett rendszerváltás;
odaadását miért kell így felfalni?
..
Saját és korcs szégyen a bánat,
talán tékozlás tétova tettünk…
akkor is szeretem édesanyámat;
ha holnap nincs mit ennünk!
..
Arrogáns mosolyomban csatangol a hála,
értelmet, érzelmet kaptam öntudatom mellé…
hiába gondoltam… nem leszek jobb Nála;
összefont tévhitek választanak ketté.
..
Édesanyám, akkor is szeretlek,
kétes távol, bölcs eretnek;
erőt adsz a harchoz…
..
Mai napig kinevetnek:
foga sincs a nincstelennek;
de te ölelj magadhoz!
..
Örömteli köszöntésben,
vidámságunk köntösében,
erőt, békét, egészséget neked!
..
Ott ragyogsz az öröklétben,
szívjóságos törődésben….
szebb jövőt, ahol ott leszek veled!