nagyanyám volt egy ideig
anyám helyett is az anyám,
nem voltam még három éves,
arcát fotó őrzi csupán.
temetésén, azt mesélik,
nem búcsúztam szépen tőle,
ordítottam: adják vissza,
nem tehetik őt a földbe!
anyám most már túl hetvenen,
gyerekeim is felnőttek,
alig várja, mikor lesz már,
dédnagyanyja valakinek,
aki nem jegyzi meg arcát,
nem búcsúzik szépen tőle,
nem hagyja, hogy elaludjon,
zajt csap majd a temetőbe'.
6 hozzászólás
Nagyon kedves ez a vers, Évi!
Emlékezel nagyanyádra, s édesanyádra egyaránt.
Nagyon szép!
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves Ida, valóban így van, és örülök, ha tetszett 🙂
Üdv: Évi
Szia Kevi!
Nagyon szép megemlékezés, tetszett !
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Örülök és köszönöm 🙂
Üdv: Évi
Kedves Évi!
Átérzem minden gondolatod…
Nekem is él még édesanyám (hála az égnek), de mindkét nagymamát eltemettük.
Köszönöm, hogy olvashattam ismerős gondolataid!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Én köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett.
Üdv: Évi