Vártál rám repesve,
Ott éltem öledbe.
Megérkeztem – szerettél,
Körülvettél örültél.
Pici voltam szoptattál,
Kis bölcsőben ringatgattál.
Éhes voltam etettél.
Minden este meséltél.
Kiskoromban pelenkáztál,
Mosdattál és fürösztöttél,
Gyöngéden törölgettél,
Simogatva szeretgettél.
Elindultam – követtél,
Lépteimre figyeltél.
Kézen fogva vezettél,
Ha leestem fölvettél.
Beteg voltam aggódtál
Gyógyítottál-pátyolgattál.
Mikor sírtam vigasztaltál,
Bánatomban velem voltál.
Könnyeimet törölgetted,
Sebeimet bekötözted,
Gondjaimban osztoztál.
Álmomban is vigyáztál.
Tanítgattál, kísérgettél,
Becézgetve ölelgettél.
Ha bántottak, megvédtél,
Iskolába kézen fogva vezettél.
Rosszalkodtam – megróttál,
Ha jó voltam, dicsértél,
Mindig velem éreztél,
Ha elmentem integettél.
Imádságra Te neveltél
A templomba elkísértél,
Sosem voltam egyedül,
Mindig nagyon szerettél.
Imáimban megköszönöm,
De meghálálni nem tudom.
Mindezt el nem feledem,
Örökké élsz szívemben!
15 hozzászólás
van egy két rész ami kevésbé tetszik, mert talán a ritmusa nem az igazi, de vannak nagyon szép versszakok, és azok egy képet festettek le előttem…….a vers kifejező.
üdv
hát azért csak próbálkozz, menni fog!
🙂
Nagyon szép! És nekem is van egy ilyen című versem. Nem tudom itt feltettem e.
Mintha saját kisgyermek koromról olvastam volna versedben.
Szeretettel jártam nálad.
Éva
Ecseki Évának válasz.
Án is olvastam a hasonló című versedet, és tetszett nekem, tehát válaszom, hogy már Te is feltetted.
Nem vagyok erős versben, de próbálkozom kisebb-nagyobb sikerrel.
Köszönöm, hogy nálam jártál.
Kedves Finta Kata!
Nagyon megható vers, azt hiszem tényleg képtelenség meghálálni az anyai szeretetet.
Talán ezért tűnik nekem szomorúnak minden vers ami az anyákról szól.
Köszönöm az élményt!
Tímea
Kedves Timea!
Köszönöm, hogy meglátogattál és elmondtad észrevételedet. Biony, nem könnyű anyának lenni, s csak az tudja igazán értékelni amit az anyák tesznek gyermekeikért, aki már szintén anyaként neveli a gyermekeit.
Üdvüzöllek: Kata
Kedves Kata igazán megható ahogy lertad életedet. Talán nem is várnak hálát csak küldik felénk önzetlen szeretetüket. Gratulálok szép versedhez. 🙂
Kedves TnéGyörgyi!
Most ellenőriztem a korábbi, nem látott hozzászólásokat. Köszönöm, hogy olvastad a versemet, ami éppen ma, megint időszerű.
Szeretettel: Kata
Igen ,nincs erősebb az anyai szeretetnél,önzetlen ,igaz szeretet,sajnos én már nem tudom ezt már érezni ,elment tőlem 3 éve,és nem potolhassa semmi és senki.Köszönöm ,hogy olvashattam e verset,üdv:Szekelyke.
Kedves Székelyke!
Sajnos, bármilyen fájdalmas, de a szülőket elveszítjük, de akkor is megmarad az irántuk érzett szeretet és hála, amiért szerettek és gondoskodtak rólunk, amíg szükségünk volt rá.
Köszönöm, hogy nálam jártál, s elolvastad a verset.
Üdvözlettel: Kata
Jó hogy neked vannak ilyen emlékeid az édesanyádról és mindamellett szépen meg is tudtad fogalmazani.Tudod az emlékek is kincsek és neked sok szép kincsed van így róla, amint olvasom.Vigyázz rájuk,:((
Én is úgy érzem, és nagy szeretettel mindig is vigyázok rá. Tudom, milyen sokat jelent, ezért féltem.
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám, máskor is szívesen látlak!
Szeretettel: Kata
Tudom, a versben csupa rag-rím szerepel. Szolgáljon mentségemül, hogy a legelső alkotások közül való ez a vers.!
Egy szép napon kedves írótársaim közölték, mert utánajártak és észrevették, hogy a Facebook-nál egy "alak" (nem érdemel mást) ellopta a versem. (S ki tudja, még hányat?) Csak a címét változtatta kissé és az utolsó mondatát. Azt írta hozzá, hogy a költemény megírására egy kép ihlette (helyesebben: a kép lopására ihlethette őt az a kép?) S az én versem jóval korábban készült és lett ide föltéve, hogy merészel valaki ilyesmit megtenni. Érdemes lett volna följelenteni, mert olyan bizonyítékaim vannak rá, pl. az, hogy ez a vers itt mióta van itt, másrészt verseskötetemben is megjelent.
Nos, ki vagyunk téve ilyennek.
Figyelem!
Egy szép napon kedves írótársaim közölték, mert utánajártak és észrevették, hogy a Facebook-nál egy "alak" (nem érdemel mást) ellopta a versem. (S ki tudja, még hányat?) Csak a címét változtatta meg kissé és csupán az utolsó sor a saját alkotása! Azt írta hozzá, hogy a költemény megírására egy kép ihlette (helyesebben: a versem ellopására ihlette őt az a kép?)
Az én versem jóval korábban készült és ide is fel volt már akkor téve. Érthetetlen, hogy merészel valaki ilyesmit megtenni? Érdemes lett volna feljelenteni, mert olyan bizonyítékaim vannak rá, pl. az is, hogy ez a vers itt mióta van itt, másrészt verseskötetben is megjelent.
Nos, ki vagyunk téve ilyen aljasságoknak.
A Facebooknál megnéztem akkor, meggyőződtem, hogy ott van. Írtam hozzá, felszólítva, hogy vegye le onnan, de nem jártam utána…
Kata