csókját arcomra dúdolja,
azt hittem már észre sem vesz,
úgy suhant álomhajója,
szóltam volna még, merre mégy?
de oly hirtelen elillant,
mintha itt se járt volna még,
csak egy csillag fénye csillant.
Árnyékvándor
By Susannecsókját arcomra dúdolja,
azt hittem már észre sem vesz,
úgy suhant álomhajója,
szóltam volna még, merre mégy?
de oly hirtelen elillant,
mintha itt se járt volna még,
csak egy csillag fénye csillant.
14 hozzászólás
Gratulálok szép ihletes gondolataidra!
Szeretettel:sailor
Nagyon szépen köszönöm kedves sailor !
Szeretettel: Zsu
Szép lett a versed. Ágnes
Nagyon szépen köszönöm kedves Ági !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Szép szavakkal alkottad a nyolc-szótagost.
Nagyon tetszetős.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata !
Nagyon örültem dicsérő szavaidnak:)
Szeretettel: Zsu
Nagyon kedves, hangulatos versike. Egészen megbabonáztál, drága Zsu.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida !
Örülök, hogy így érzed, köszönöm 🙂
szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Az este jön-megy, de ez az apró csoda itt marad nekünk.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa !
Nagyon szépen leírtad verem lényegét,köszönet kedves szavaidért 🙂
Szeretettel, mint mindig : Zsu 🙂
Kedves Zsu!
Van, hogy ilyen hirtelen elillan az éj, mint ahogyan szép versedben egy csillag csillan. Tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica !
Bizony, hirtelen egyszer minden elmúlik…
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Ahogy indítottad, mint egy verses mesét, nagyon szép képekkel, vágytam a folytatásra…
Judit
Kedves Judit !
Ez csak egy félálomban írt picinyke vers, örülök, hogy olvastad volna még 🙂
Szeretettel: Zsu