Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
várják fehér lovon…
Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek?
Határaink hova,
foszladoztak tova?
Jövőnk ilyen sötét?
Koldus-szegény a nép!
Hol van a jog, erény?
Meghal minden remény?
Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Értünk könnye fakad,
szíve majd' megszakad!
Tisza vize magas,
pedig nincsen tavasz.
Nincsen hóolvadás,
csak sír Árpád apánk…
Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Hívja nagy Istenünk,
ne félj, segít nekünk!
6 hozzászólás
Kedves Albrt!
Ezt aversedet te a történelem alapján irtad de én most egy kicsit cunikus leszek, vagy csak
fájdalmassan öszinte.Gondolod a versednek harmadik versszaka, csak történelmi mult? Nincs valami hasonlatossága a mával? Nem akarom a versed szép hangulatát megszegni, de automatikussan az jutott az eszembe, te olyan szép történelmi verseket tudsz irni, hogy amikor az ember elöször olvassa élvezi a multat, de másodszorra rájön, sok minden a versbem, sajnos , a jelen is. A versed azonban nagyon is tetszett mind minden versed, de neked van egy olyan egyedüli tulajdonságod, hogy a mai fájó gondolataidat,bele tudod szőni a mult verseibe,
üdv Toni
Hmm, nekem is az jutott eszembe, mint Toninak, hogy miért is "emlékezés" ez a vers, mikor nagyon is illik a mára. Sajnos. De azért, örülök, hogy bekukkantottam hozzád!
Hanga
Kedves Toni!
Ráéreztél! Ez a vers a jelenben történik. Árpád itt van, visszajött, de csak a látók látják, akik táltosok, szent emberek. Az ormokon, magaslatokon az ősi vallás papjai idézik meg őt. Így szembesül a jelen helyzettel, melyet össze tud vetni az ő idejével. Erről szól a vers. Nem a régmúlt történelmi eseményeiről. Azok csak felsejlenek, a fehér ló, a nagy Isten, ki a Magyarok Istene. A költői szabadság megadta nekem, hogy ezt a történetet versbe foglaljam. Igaz, lassan 2 éves lesz a vers, de ma is aktuális, hiszen a sorsunk még rosszabb mint akkor.
Üdv.: Alberth
Kedves Hanga!
Igazad van, lehetne a vers kategóriája valami találóbb, de elég kevés van felsorolva, amiben válogatni lehet. De lényeg a lényeg, hogy ősi dicső itörténelmünk nagyjaihoz kell fohászkodnunk lassan -, a lelki világba távozottakhoz. Ki másban bízhatnénk már?! Hol vannak a hiteles, vezetők? Leszerepeltek, kimutatták a foguk fehérjét.
Ellenben egy ilyen fejedelem, mint Árpád, akinek még mi is és ma is sokat köszönhetünk, nem kap méltó megemlékezést. Árpád napján még meg sem említik, nem hogy máskor!
Üdv.: Alberth
Gyönyörű verset alkottál. Én is éreztem, hogy ez most van, bár nekem könnyü volt, mert nem néztem a kategóriát. /nem szoktam/ Nagyon szeretem a Magyar verseid. Szivem szerint valók. Szeretettel Era
Kedves Sherika!
Örülök, hogy a történelmi verseimet szereted! Észrevettem, hogy kevesebben olvassák, mint a lírai témájúakat, ám aki a történelmi verset szereti, az nagyon tudja szeretni. Magamról tudom. 🙂
Üdv.: Alberth