Csendes már kint minden, homály a szobámban.
Ajándék, csak játék, de mondd csak ki bátran,
Majd meghallgatom, mint itt minden, ahogy illik.
Csendes léptek, majd halkan Afrika ajtaja nyílik…
Elveszteném a lelkem, de már semmi értelme…
Nem kérdi már senki, hogy megvédem-e…
Nincs pozitívum, bár most már negatívum se…
Nem látom értelmét, hogy másnak lelkem mér kellene…
Látom, nem érted, ehhez belém kéne látnod,
De ne akarj, mert olyan vagyok, mint általában mások.
Vesztegetheted időd BABYLON, de engem nem találsz meg,
Ugyanúgy halsz, ahogy éltél, úgyhogy már fel kéne ébredned…
1 hozzászólás
Vesztegetheted időd BABYLON, de engem nem találsz meg! – ez a legjobb! 🙂