Az első szerelmet feledni nem lehet.
Emléke oly örök, nem ismer éveket.
Igaz hogy nem törvény, de van oly szigorú,
Hogy aki csalódik, az mindig szomorú.
Szomorúan tölti el fájó napjait,
S tagadja, hogy nemrég szeretett valakit.
De mikor rágondol, kit akar feledni,
Rádöbben, titokban még mindig szereti.
Inkább a sírást, szenvedést választja,
Csak első szerelmét ő meg ne bánthassa.
Gyűlölni akarja, s ereje nincs hozzá,
Szereti, gyűlölni hiába akarná.
Már csak az emlék él és nem a gyűlölet,
Most újra szeretné, de tudja nem lehet.
Még egy fájó könnycsepp mindent felidézhet,
De hiába, ő már vissza sose térhet.
Talán jön egy másik, egy szebb, új szerelem,
Enyhíteni fog majd a fájó sebeken.
Ez majd talán jobb lesz, igazabb, boldogabb,
De az első emléke örökre megmarad!
12 hozzászólás
Kedves albert!
Az első szerelem. Paulo Coelho irt egy rövid kis idézetet, amelyet azt hiszm minen ember átélt:
"Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér."
Hogy miért? Hát erre azt hisem senki sem tud választ adni. De isszagondolni rá, akármilyen fájó is volt, mindig jól esik. Teneked is amint látom, elég messzire vissza kell gonolnod, de nekem még tizenhat évvel többre kell visszamennem a gondolataimmal, de némelyik olyan minta, tegnap történt volna.
üdv Toni
Kedves alberth!
Kedves vers, mint egy első szerelem.)
Üdv.
Adrienn
Kedves Albert!
Bizony, nagyon igaz gondolatokat írtál le.
Az első szerelem az kitörölhetetlen…
Gratulálok írásodhoz!
fátyolfelhő
Majdnem azt írtam, hogy egyre jobban írsz, de látom milyen régi írás, így megállapítottam, hogy te már régen is jól írtál. 🙂
Üdv,
Poppy
Kedves Toni!
Ennek a versnek az az érdekessége, hogy 37 évvel ezelőtt az egyik szomszéd lány rendelte meg tőlem. Leírták a szöveget vagy hárman és nekem kellett versbe foglalnom. Ilyen lett. Egyébként én még nem írtam meg a saját magam első szerelméről szóló verset. Ideje lenne lassan. :))
Üdv.: Alberth
Kedves Adrien!
Bizony, valahogyan így éljük meg ezt a feledhetetlen érzést.
Sokan közülünk nagyon ifjan és viszonzatlanul.
Üdv.: alberth
Kedves Fátyolfelhő!
Igazad van, kitörölhetetlen, mert ha álmunkból felébresztenek hirtelen, még akkor is eszünkbe jut. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Poppy!
Régen is hasonlóan írtam, csak a mennyiség volt jóval kevesebb. De azért néha jelentkezek egy-egy régi versemmel. Azért is tartom fontosnak a dátumozást, hogy a keletkezés ideje is egy kuriózumot jelenthet. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Most mit szóljak én ehez a vershez? – Én aki tizennégy évesen megláttam egy fiút, megszerettem,mint a mesében/hazavitte megsütötte megette/A z első találkozáshoz öt évre volt az esküvőnk és azóta boldogan élünk míg meg nem halunk.Persze át tudok érezni én is ilyet amiről írtál ,hiszen nem is lennék akkor igazi nő ha nem így lenne.Nem is tudom miért írtam most ezeket?Bocs de most ez van.Egyébként gratulálok, a versed régen is most is tetszik.Szeretem a stílusodat,de ezt Te tudod.
Szeretettel üdv:hova
Kedves Hova!
A te eseted valójában nagyon ritka. Ebben az esetben az első szerelem nem a csalódást, a hiábavalóságot jelenti, avagy a zsenge-ifjú plátói szerelem viszonzatlan keserveit. A reménykedés szépségeit, s ennek tűnékenységét.
Persze, ha nekem is ilyen beteljesült lett volna az első szerelmem, bizony nem bántam volna! 🙂
Üdv.: Alberth
és gratulálok nektek!
Kedves Alberth!
Tetszik a versed, különösen az utolsó versszak. Egyébként, szerintem a plátói szerelemnél nincs szebb…
Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
A plátói szerelem legnagyobb magyar reprezentánsa Juhász Gyula! Kedvencem a Anna-versek, csodálatos atmoszférával bírnak, a lélek fájó, bús rezdüléseit csodaszépen és érzelemhűen adja vissza. Az ő tiszta, plátói szerelme, mely viszonzatlan volt, megrendíti az olvasót. Talán ez a vers is, – bár nagyon ifjúkori -, érzékeltet ezekből a mély érzelmekből valamit lélektől-lélekig. :)))
Üdv.: Alberth