Eltűnnek az erdők, meghalnak!
Nincs helye az űzött szarvasnak.
Kipusztul minden és így végül,
Nem lesz állat, ami elrévül.
Se vad, se vadász, se élet,
Csak a kínt, csak a halált nézed!
Látod? Ott a jövőben a vég!
Nézz vissza! Kutass a múltban még!
Vajon hol vágtuk át a teret?
Segíts égi! Adj egy jelet.
Tudom rászolgáltunk a végre
De ki vagyunk éhezve a szépre.
Szivárvány táncot járok neked,
Csak nyújtsd nekem csodatevő kezed!
A paradicsomot is add nekünk!
Hogy mi mindent tönkretegyünk.
Mint a sáska, mindent ellepünk
És csak pusztítunk, nem építünk.
Állj meg már végre emberállat!
Ne temesd el a lelki várat!
Halld meg magadba a hangot,
Lásd meg a benned búvó arcot!
A bőröd alatt rejtőző szépség
Ő lesz a lelkedhez a térkép.
Ha minden megvan, térj a tényre
Emberiség, javulj már meg végre!
Mert a természetnek nyílt seb vagyunk
Mint a vér: kiömlünk, s megalvadunk!