Ha erre jársz a lomb alatt
Hol zúgó kispatak sírja gondom,
Mert neki mindennap mondom,
Ő megért,
Messze viszi hírét bánatomnak.
Átadja vad folyónak
Kék vizű tiszta tónak
Ki tárja tükrét
Még akkor is ha néha
Hínárba csavarja
Hogy ne lásd meg soha
Csak a tiszta képet
Ha erre jársz a lomb alatt,
Ülj le a zúgó kispatak partján.
Merítsd alá meztelen lábadat,
Ő helyettem, megsimogat
Te még érzed testem melegét
Mert éget, fűti a patak vízét
Nékem elhozza lábad nyomát
Felkavarja az élő hínárt.
És a bánat visszagondol
S a partra sodort habokból
Felszáll, az időn túl is rád vár,
Ott megérted mi volt, mi fát.
2 hozzászólás
Pontosan hol van ez a kispatak? Ha arra járok megkeresem. Jó a versd!
Szép patakod van marica, s benne az érzések még csodálatosabbak! Jó versike, gratulálok!:)