Aki felfedi, mit én sem tudhatok testem rejtekén
hol vannak a dallamra kelthető húrok, melyet,
ha megpengeti, szerelem dalt fakaszt
a játékos, érzelmes mozdulat.
Ez remegve arra késztet, legyek én is merészebb,
kábultan engedek, ujjaimmal keresek és ösztönből
lelek az érzékeny helyre, mikor minden egybe,
örökre beégetjük minden ujjbegyünkbe,
a közös szerelem ritmusát, a megtalált végtelen harmóniát.
Mindketten suttogva, ezerszer mondjuk el, mint imát:
legyen titkunk mindhalálig szívbezárt kehely,
ne mondjuk senkinek se el, hogy hol van az a hely.
3 hozzászólás
Drága MARIKÁM!
Leírtad mind azt, amit két szerelmes szív, a teljes beteljesülés képében él át.A nagy titkot, mit ketten őriznek, és tudnak.Az érzékek, és érzékiség kettőjük birodalmának lényegét.Határtalan nyugalom öntött el a versed olvasása közben, páromra néztem, és tudtam!-Éreztem, én birtokában vagyok mind annak a gyönyörűségnek, amit te ennyire szépen megírtál!Millió puszi:Kriszti
Kedves Kirsztina4
Köszönöm szépen, hogy versem olvasásának élményét megosztottad velem,
Nagyon jólesettés Gratulálok az érzelmeitekhez, mi összeköt téged, és a párod.
Szeretettel puszillak: marica
Titkok tengere! De szééép is!:) Gratulálok marica!:)