Ma "ölelve ölni tanított a tegnap",
S köszönhetem mindezt az irodalomnak.
Kedves József Attilám a jelenben holt,
Vonyítva villan pár fekete-fehér folt.
Az irodaolm számomra talán ő volt.
Az irodalom számomra talán hő volt.
Vért, az igavonó köznapok salakján,
Test-vért, lélekügyi kapcsolatom síkján.
Langyos sorokat a nedves könnyek kínján.
Értelem s érzelem gyermeke, így hívják.
Homályom ő nekem. Burkom és takaróm.
Csak egy versnyi zúgva-zúzó jó-akaróm.
Messze kutatom önmagam Benned s Veled,
Lélekrészletemet lelve kelek frigyre.
Az irodalmam
By Náni
2 hozzászólás
Igen Ő Ő volt, de már Te is vagy…nemhiába a szép szavak
Gratulálok a vershez!
Üdvi: dp.
Egy picit mintha irodalom dolgozat íze lenne a versnek, ami nem feltétlenül baj…viszont itt-ott döcögnek a rímek és a ritmus (ha már használod őket, akkor legyenek kifogástalanok) és konrétan az utolsó sorral nagyon elgáncsolsz a rímtelenséggel….megint csak viszont a megfogalmazása, a hangulata (kifejezetten az utolsó két sor) nagyon is tetszik.
További sikeres alkotást és boldogságot! 🙂