Majd, ha az ajtódban állok
mert te nem fogsz várni
a vasúti pályaudvaron
nem kell hozzám érni
mert atomjaimra hullok
szét.
Mű rajtam minden
mivel elmúltam ötvennégy
ráncokba szedett életem
imádja a műbalhét
pedig imádni csak istent lehet
mondanád.
Az élet bohém, ha annak éljük
habzsoljuk az élvezetet
mint kacsa a nokedlit esszük
hogy jobban csússzon tejföllel
nem értenek, mi sem értjük
miért jó álszenten
miért kell a szemérem
ha verset írunk
a forma a stílus
a megkövült hímrím
vagy a versláb
…nőrím vagyok!
széttárom combom
hatolj belém
légy te az én hímringyóm!
Gyónok!
Lehet, hogy a verejték
is mű lesz rajtam
feltéve, ha nem pergek szét
végy erőt magadon
undor!
Nem Téged írt meg Dezső?
De engem sem Friedrich!
És mégis
Így lesz belőlünk
Kosztolányi Dürrenmatt
Te a cigány lelkű barna
és én a kék tükrű tiszta
árja!
Esti hölgy!
3 hozzászólás
Kedves Noémi!
Ezt egy kicsit még emésztenem kell, hogy teljesen felfogjam, de első olvasatra rendkívül szimpatikus a mű.
Meg is lepődtem, hogy kerülhet össze egy műben Kosztolányi és Dürrenmatt alakja, annyira ellentétes írói személyiségek, bár én is nagyon szeretem mindkettőjüket.
Szép és ötletes a két mű eggyé alakítása, azt hiszem, megint nem tudok mást mondani:
ismét nagyon eredetit és színvonalasat alkottál!
Kedves Noémi!
Elértél nálam valamit amit eddig kevesen értek el: Olvasom versedet, nézek az üresbe, godolkodom azon amit olvastam, őszintén megmondva valahogy nem értem, csak akkor azt nem tudom mi tettszik benne, és mért nem tudok semmit sem mondani. Én akire mindig eddig azt mondták, olyan nincs amire, én nem tudok valamit mondani. Ez itt az utobbi időben, másodszor történik meg velem, talán a tudatlanságom, talaán az eggyügyüségem az oka, nem tudom. De akkor mért tettszik. azt sem tudom. Tettszik, és kész.
üdv Toni
Köszönöm mindkettőtöknek, olyan jó érzéssel tölt el, hogy elolvassátok az írásaimat!
Talán mégsem hiába írok?