Az örök Bohém

Szerelemben, sivatag volt az út!
Csak vályú, sehol egy kút.
Ahol csak a test a lényeg,
Kevés akad, hol kell a lélek!

A szerelem gyertyaláng,
Mely elég, s a füst a légbe száll.
Viasz marad a helyén,
Az legyen a szereteten pecsét,

Vagy felejteni
A szerelem lánggal égő hevét,
Mert az csak testi vágy volt,
Csak pillanatig lángolt,

…………………………..

Az együtt rezdülés,
Mikor a sok kevés,
Mikor az érintés,
Remegés,
Mely végig fut a testen,
Az egybe forrást esdeklem,
És nem fogy el soha
Egy örök forrás táplálja
Az, az igaz szerelem kútja!
Csak jelenje van, soha múltja,

A vályú, csak a vándor szomját oltja