Te az vagy nekem, mint szélnek a hang
Mint kis falunak az estharang
Hajnalnak illata
Színe a nyárnak
Az vagy nekem mint holnap a mának.
Te az vagy nekem, mint dalnak a szó
Mint távoli dombnak a kis folyó
Íze kenyérnek
Étke szegénynek
Símogatása egy lágy tenyérnek.
És az vagy nekem, mint útnak a fény
Mint földi lénynek a halk remény
Tűznek a lángja
Víznek a pára
Az vagy, amit a szívem kívánna.
37 hozzászólás
Köszönöm..-)
Szép vers! Az utolsó sor nekem nehezen jön – gondolatban -a számra, ha szavalni akarom, pedig a szótagszám az stimmel.
Nagyon megfogott a versed már sokszor elolvastam:)
Miért van az az élrzésem, hogy ez egy Shakespeare-szonett nem től eredeti koppintása? Tájékozódj egy picit a világirodalom halhatatlanjai között!
te meg ne okoskodj annyit! te ha jol láttam nem raktál fel verset majd ha neked is lesz fenn akkor majd oszthatod az észt.
Ha én szavalom? 🙂
Hmm, szerinted annyira borzalmasan szavalok (ez az igazság), hogy az a kis szótagszámingadozás már fel sem tűnik vagy annyira jól, hogy ezért nem vehető észre? Ez “költői” kérdés volt… 🙂
Örülök, hogy ennyien elolvastátok ! Shakespeare szonettjére valóban emlékeztet, de csak abban, hogy “Az vagy nekem”. Sem a szótag szám, sem pedig a vers ritmusa nem ugyanaz. De szerintem ez nem lehet baj, attól ez még egy vallomás. Yorkee, köszönöm ,hogy megvédtél.:-))))
Szép vers. Lehet, hogy valakinek eszébe jut Shakespeare, de a vers mégis egyéni. Virág, folytasd a versírást!
Yorkiee, a kritikai észrevételek közé sajnos negatívak is tartozhatnak néha…ettől építő jellegű, vagy nem? Sajnos én is koppintásnak érzem, az alapötlet miatt, bár még a többi művedet nem olvastam, Virág, úgyhogy addig nem is nyilatkozhatok érdemben.
Köszönöm az észrevételeket.:-) És a biztatást is. Persze, lehet a kritika negatív, ez természetes. És valóban építő, ha nincs benne bántás.
Köszi, Fiamella! Amikor ezt írtam, eszemben sem volt Shakespeare, ha hiszitek, ha nem.:-))) Örülök, hogy ennyien elolvastátok. Az utolsó sort pedig egyszer felolvasom..)
Köszi, Fiamella! Amikor ezt írtam, eszemben sem volt Shakespeare, ha hiszitek, ha nem.:-))) Örülök, hogy ennyien elolvastátok.
tetszik a versed, nagyon kifejező, szép lett. 🙂
Köszönöm! Örülök neki! 🙂
Utánzat? ÉS más műveim is ? Elkesetítettél, Soha semmit nem akartam leutánozni. Sajnálom, hogy így tűnik. Bár ezt még csak Tőled hallottam.
Sziszi, Te nem is vagy tag? Legalábbis nem találtam műveket Tőled.
Virág, nyugi. Nincs semmi baj, attól még h valaki szerint utánzat, az nem jelent SEMMIT
Annyira szépen leírtad! Hibátlan!
Tamás, Szabcsi, nagyon köszönöm! Ez a vers mindenkit megszólaltat ilyen-olyan előjellel. Szerintem ez nagyon jó. 🙂
Gyönyörű vers, boldog lehet, aki ilyet kap, de még szerencsésebb , aki ilyet tud írni:)
Nagyon kedves vagy, Réka! Köszönöm! 🙂
Nagyon szép ez a versed, akihez szól, nagy mázlista, mert nagyon szeretheted! 🙂
Igen, tényleg szeretem. 🙂
Nagyon tetszik! A páromnak is tetszett. Együtt olvasgattuk. Köszi szépen!!!
Gratula! Tényleg jó vers. Minden benne van, aminek lennie kell egy versben. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak ösztönösen írsz, hanem tanultad a versírást, és ez nagyon jó dolog. Hajrá! Így tovább!
Shakespeare: Az vagy nekem…
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek,
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg,
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet,
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet,
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok,
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
( Szabó Lőrinc fordítása )
Ha valaki nem ismerné… Igazság szerint lehet vitatkotni, hogy koppintás e vagy sem. Fölösleges. Shakespeara akkora név, és ez a verse akkora vers, hogy hiába saját gondolat, kicsit mindig lopásnak fog tűnni egy irodalmár előtt. De ez nem igazán számít. T gondolatod is lehet olyan értékes mint Williamé. Annyiban kell csak odafigyelni, hogy ha van egy ötleted, akkor használd fel az elődöt, és mutasd meg mit lehet még hozzá adni. Volt egy pályázat, amiben József A. Medáliák c versét kellett befejezni (hiányzik 4 sor) egy ismerősöm különdijas lett, mert átírta magára az egészet. Ez kicsit hiányzik ebből versből. Igaz, Te nem is gondoltál W. S. -re amikor írtad.
Gratulálok, és olvass sokat, sokat, sokat!
Kedves Tamás, soha nem tanultam versírást. CSak ösztönösen jön már gyerekkorom óta . Köszönöm dícsérő szavaidat.
lawcallbus, köszönöm, hogy véleményeztél. Az tényleg igaz, hogy akárcsak W.S. én is lehetk szerelmes, de mennyivel más az, ahogy ő beszél róla!!! (Szabó Lőrinc folrdítása gyönyörű! ) A lényeg az, hogy eszem ágában sem volt koppintani, bár majdnem mindenki azt hiszi . Én csak leírtam, ami eszembe jutott . Mert a szerelem islehet sokféle. De ez épp ilyen: mint a kis faluban az estharang..most mit csináljak….? 🙂
Köszönöm, hogy idemásoltad a leggyönyörűbb szerelmi vallomást.
Utólag is meghúzom magam, emiatt a barom hangvétel miatt. Tudom, nem mentség, de val’szeg nem voltam magamnál, amikor írtam.
Mindenesetre tény, ami tény, annyi világirodalmi műalkotás létezik a világban, hogy akarva-akaratlanul is hatnak a múlt művei a keletkező művekre ezt lehet mindenféle csillogó-villogó latin frécnévvel illetni, csak nem érdemes.
Meg mondjuk asszem volt valami magyar dalocska is, ami elég hasonló kifejezésekkel ecsetelte a szerelmet (Somló meg talán Demjén neve jut az eszembe, majd úgyis kijavítotok).
Lowcallbus, mégegyszer köszönjük.
low: Ugyan már, még a felvetés is vicces, hogy koppintás, hiszen az “az vagy nekem…” kezdet csupán evokáció, és hogy Arthust idegesítsem a latinnal, intertextuális idézet. Ez abszolút elfogadott, idézőjelet sem kell kitenni. Neked, kedves low, ajánlom Szilágyi Domokos Bartók Amerikában c. versét, abban jó sok ilyen előfordul. Meg még pár versében.
Édesek vagytok, hogy véleményeztek, de nem érdemes nagyon vitatkozni: ha kell, eskü alatt vallom, hogy nem koppintottam, nem loptam, csak ezt éreztem és leírtam. Kedves esküdtek: a szerelem (fel)mentő körülménynek számít? 🙂
Üdv!
Tisztelt “Ártatlanul Vádolt Vádlott”!
“A szerelem (fel)mentő körülménynek számít.”
Ön ártatlan.
Üdv, Tamás
Köszönöm, Ügyvéd úr. Úgy látom, Ön jól ismeri az említett lelkiállapot erejét. 🙂
Fölösleges itt koppintásról vitatkozni (ha én is beleszólhatok…) hiszen közismert hogy egy csomó Nagy (köztük Shakespeare is!) csinált olyat, hogy vett egy szép régi (pl ókori görög) művet, s szépen átírta… Ha emlékezetem nem csal, egy álmos irodalomórán azt hallottam, így született a Rómeó és Júlia is! Egyrészt, másrészt meg: az evokálás, mint már Réka is mondta, szintén teljesen elfogadott dolog. A harmadik: a címről nekem is egyből WS jutott eszembe, de maga a vers egyáltalán nem hasonlít az övére. Egyedi és nagyon szép! Csak így tovább!
Üdv
Zsázsa
Zsázsa, nagyon köszönöm, amit mondtál! Egyébként én is így érzem, hogy maga a vers teljesen más, hogy is léphetne a nyomába annak a csodálatos szonettnek!
Kedves,bájos vers lett, én nem ismertem W.S. versét, azt hiszem,nem azokról volt híres… Azt írsz,amit akarsz, és ha ez ilyen szépen jött, akkor hagyd meg így örökre. Így érdemes.
Köszönöm, Hayal…