Szívem alatt őrizlek Téged,
Bőrömbe építve megtartalak,
Én leszek a bástyád és védőfalad,
Az ágyúgolyók csak záporozzanak,
Kettőnknek nem árthatnak ütések,
Mert lelked csendjébe beköltöztettél
És sejtjeidben van a biztonságom,
Ölelésedben otthonom, lakásom,
Hiába próbálják, nincsen, aki ártson,
Hiszen szerelmeddel védelembe vettél.
Bárhol élünk, együtt otthon az,
Mert nekem az leszel, és én neked,
Míg kezemet fogja két kezed
Messze száll mind, mi kétkedett,
Mert szeretetünk megoltalmaz.
2 hozzászólás
Szia!
Az elszántság, az erő, a hit és szenvedély kiválóvá teszi a versed. Elég összeszedettnek érzem, szerintem minden a helye van. Olyan kellemes, igaz, sodró az egész. Ilyen egy jó szerelmes vers, nem érzem elcsépeltnek. Szép.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás,
köszönöm megtisztelő szavaidat, örülök, hogy tetszett a vers!
Üdv,
Miléna