Belefáradtam,
az életbe.
Belefáradtam,
a nagy létbe.
Belefáradtam,
a pofára esésbe
és belefáradtam,
a nagy keresésbe.
Belefáradtam,
a merészkedésbe.
Belefáradtam,
a nehézkedésbe.
Belefáradtam,
a tanulásba, szorgalomba
és belefáradtam,
a tunyulásba, mozgalomba.
Belefáradtam,
az elsöprő hatalomvágyba.
Belefáradtam,
az úgynevezett jóságba.
Belefáradtam,
a szerelembe, barátságba
és belefáradtam,
a küzdelembe, bátorságba.
Belefáradtam,
a reménybe, a rosszaságba.
Belefáradtam,
a békébe, a háborúba.
Belefáradtam,
a habzsolásba, az irigykedésbe
és belefáradtam
a majmolásba s bűnbeesésbe.
A válaszokba,
a ténykedésbe, a kétségekbe,
A szép álmokba,
igazmondásba, ítéletekbe,
Belefáradtam a körbe forgó nagyvilágba,
ahogy belefárad az ember olykor magába!
Nehéz a tény is, hogy van, aki élni mer!
Találhat valaha nyugalmat ember?
6 hozzászólás
Ha úgy érzed, ahogy leírtad, akkor mellé egy oszlopot: örömet okozott:… erről is hasonlót lehetne írni.
ui.: Hogy lehet belefáradni a szép álmokba??
ML
Nemá, nyolcvankilences vagy. Ha most fáradt vagy, akkor mi jön még ezután?
“Hiába keresel, nyugalmat nem találsz/ Itt lakom, látod, ez az a ház.”
És élni nem merni kell. “Élni lehet is, nem csak muszáj.”
Kedves Titusz! Mint jóval idősebb mondom neked,ha tényleg belefáradtál valamibe-bár versedből úgy tűnik sokmindenbe- mégse
hagyd el magad fiatalon. Légy urrá a nehézségeken! Még sokat kell kibírni. Menj sportolni pl. Nem szólam az, hogy a sport megtanít legyőzni a nehézségeket. Üdv.: Túri Imre
Különben szép a versed.
Szerintem majdnem minden nap belefárad az ember valamibe, de újjá is születik. Ezt te is tudod. Úgy érzem a versből. Te most azt írtad le, amikor “belehalsz”, amikor belefásulsz valamibe és elfáradsz valamitől. Ez egy ilyen pillanat, nap vagy hét : …egy nehéz időszak. Több éne van az embernek, te bemutattál most egyet magadból.
Nagyon szép a vers, szinte elmenekülnék a hatásától – himnuszod felbujtatta testem egyik lakóját – egy nyugalmas szigetre, ahol nincs más, csak a természet vagy az árnyéka.
Sokat adtál, bemutattál. Köszönöm.
Szép álmokba is bele lehet fáradni…hogyne lehetne….
Pesszimista ez a vers, jól tükrözi azt a kimerült állapotot, amikor már azt sem tudom hol áll a fejem, és legszívesebben ágyba feküdnék,de nem lehet, na és akkor jönnek ezek a mondatok….nyugalom…majd a halálos ágyon jön a nyugalom,
de néha úgy érzem ennek így is kell lennie, mert minden “belefáradás” után hullámhegy jön, és ilyenkor érzem azt, hogy így jó élni.Mert ha nincs hullámvölgy, akkor nincs hullámhegy sem….szóval én nem akarok nyugalmat,akkor nem érzem, hogy élek…. lehet hogy hülye vagyok,na mindegy:-)
Találhat. legalábbis nekem sikerült.
Persze én is gyakran belefáradok nagyon nagyon sokmindenbe, de megújulok utána, és csak jobb lesz.
Sok sikert.