Ifjú korunkban a veszély,
elfog előbb mint gondolnánk,
alaptalan gyász a kedély
's könnyektől nedves az orcánk.
Bár akinek az öregség
már homlokán átsuhogott,
gyászolni van oka elég,
de könnye már rég elhullott.
Fordította Mucsi Antal
Jung und Alt
So lang uns noch die Jugend blüht,
Ergreift oft, ehe wir's gedacht,
Grundlose Trauer das Gemüt,
Und unsre Thränen fließen sacht.
Doch wem des Alters Eulenflug
Die Stirne streifte kalt und schwer,
Zur Trauer hätt' er Grund genug,
Nur hat er keine Thränen mehr.
Betty Paoli
7 hozzászólás
Kedves Tóni!
A kedély-veszély rímpárod ugyan a tökéletesnél is tökéletesebb, csak az utóbbi az előbbi kedvéért lett elővarázsolva, mert a versben nem fordul elő. Előfordul viszont az "oft" – a "gyakran". Az átsuhogott/elhullott ragrímpár sem a legszebb talán. Az Attila által igen helyesen jelzett ritmikát nem illik számon kérnem, mert én sem tartottam be, bár pontosan érzékeltem…
Mégis nagyon örülök, hogy mindhárman megcsináltuk ezt a verset, és az utánfordítás népszerűvé vált ebben a rovatban. Nem is ördögtől való egyáltalán!
Én még finomítani igyekszem majd a magamét, de ez magánügy, és mások számára nem kötelező feladat…
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
A vers értelmi fordítása:
Ameddig fiatalok vagyunk
többször is elfogja mint gondolnánk
egy alaptalan bú a kedélyt
és a könnyeink lassan folynak.
Az első két sor leírja a harmadik sorban, egy laptalan, hogy mi foghat el bennünket, és az az alaptalan, hazug, színlelt vagy elképzelt bú az nem más, mint valamilyen veszély. Néha kell az embernek a „sorok között” is olvasni.
És ezek szerint a veszély – kedély rímpár, szerintem, tökéletesen oda pászol.
Üdv Tóni
Köszönöm, kedves Tóni!
További pontosítás várható jogos észrevételeid alapján!
Üdv: Dávid
Kedves Dävid,
nem reklamálni akartam, de van amikor el kell olvasnunk több sort is, míg egyet megértünk belőle. És a német nyelvben megvan az is, hogy a kimondott, vagy a leírt szavak egymásba kapcsolódó, jelentősége egészen más, mint a leírt szavak egyenkénti értelme. Sajnos, habár már írtam is ezt, ezért sok német vers magyar fordítása, egészan másképp van értelmezve, mint az eredi német vers.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Máris itt az újabb verzióm…
Itt már igyekeztem jobb rímeket csinálni, és a ritmikát megközelíteni.
Véleményedre ezúttal is számítok!
Üdv: Dávid
Ifjú és Vén
Amíg az ifjúság virít,
Mi véltük, ránk gyakorta sújt
A bú, ha rá ok nincs is itt,
S szemünkbe könnyek árja bújt.
Kit vén kor homlokon legyint
A vég fagyával súlyosan,
Az joggal bús ezek szerint,
De könnye nincs több: gyásza van…
Jaj de szép!
Öröm olvasni!
Kedves Tóni!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Én vagyok az a harmadik fordító, aki a magyar szépirodalmi műfordítás létrájának még csak az első fokán áll, és aki nem arra figyel, hogy néz ki ott, hanem arra, hogy aki látja, megértse, miért is nem akar tovább menni, és kételkedik sűrűn benne, hogy ez a régi kitaposott, elkopott létrafogakon, érdemes e egyáltalán feljebb mászni. De ugyanakkor az a gondolat is gyötör néha, téves e a gondolatmenetem, kössem e be szemeim, kapaszkodjak felfelé, és eltalálok egy korhadt létrafogat, akkor úgy is le fogok esni, és ha így lesz, akkor pedig egy hibavaló idővesztés a számomra, amiből nekem már egy szűkre szabott mennyiség áll a rendelkezésemre. Bocsánat, hogy elkalandoztam a gondolataimmal, de annál nagyobb örömmel olvastam, hogy nekem is írtál.
üdv Tóni