Könnyű mámor
szöktet a mából
kacagva,
silányból vacakba.
Kopottan élek,
borotva élek
között,
jégszirtre költözött.
Elfolyó vérem
vödörszám mérem
én itt,
didergés bénít.
Oszladozik Máya
butító homálya
lassan,
hogy elmondhassam:
az éjszaka végül
nappallá vénül.
6 hozzászólás
Kár, hogy nem engedi a rendszer, hogy csak annyit írjak: szép…de nem is…nagyon szép.
Klassz lett. Nem tudok mást írni, csak, hogy bejön.
Nagyon tetszik. Érzékletes.
Azt kell, hogy mondjam, hogy beléd, vagyis az eddig olvasott veseidbe nem tudok belekötni (pedig ez szokásom, mindig megkeserem a hibákat)…nagy szókincs, hibátlan rímek, a vers ritmusa még hibátlanabb, nagyon jól mond6ó…nagyon jó. Gratulálok hozzá! 🙂
Minden jót!
Különben azért is ezt olvastam most el a verseid közül, mert nekem is van egy ilyen címűm és kíváncsi voltam, vajon te mi írtál erre a címre. Részben hasonló a 2.
Nagyon egyéni jól meg munkált kifogástalan vers. Jóhogy papirra karcolod gondolataid!:):)
tetszik a humorod
Tedd ezt továbbrais.