Önelégült arcok,
magányos férjek.
Megcsalt asszonyok,
árva gyermekek…
Valakinek valahol
ma jó még!
Kedvére van hogy kisértik,
a budira is kisérik.
Hátsóját hogy megtörölje,
ezzel mocskolódik csak be a keze.
Bocsánat.Papirral teszi ezt a szentje.
Valakinek valahol
ma utoljára jó még.
Élvezi a gyönyört mit öl adhat
De holnaptól kölcsönt nyög mit nője hagyott
Munkától kenyérre sem telik,
mert a gyilkosokat nem jól fizetik.
A golyóra pénz kell,a pengére viz.
Valakinekvalahol
örökké jó.
Szeret és őt is szeretik.
A rózsaszin felhő pehelyként nehezedik.
Nincs evilági gondja ha csak
az nem hol éljen ő és választottja.
Hagyom őket.Éljenek.
Ünneprontó leszek:semmi sem végtelen.
Valakinek valahol
ma is bánata van.
Egyszerűen magányos.
Nincs kedve hogy bohócot fogadjon.
Mert az ő maga
Megszokta hogy rajta nevetnek.
Egyedül irja memoárját
mert más nem oldja fájdalmát.
Valahol
Valakik
Nekik
Nekem
Neked
Olvassatok és sirjatok
okuljatok s tanuljatok szüntelen
világunk kegyetlen.
1 hozzászólás
Szia!
Nagyon jó ez a vers, de azért én reménykedek még, hogy az utolsó sor nem igaz.
Üdv: Kádár Kata