Láttatni engedi magát az ég,
s a napkorong ott ül a hegytetőn rég.
Kigombolt kabátom alá bújik,
boldog töprengés, idő sem múlik.
Bőséges tartomány hívogató,
s a nap sugarától csillog a tó.
Elrepülök, mint porszem a szélben,
s elmesélem, milyen a tavasz, a télben.
Boldog töprengés
By Fél-X
16 hozzászólás
szia!
Úgy érzem Téged is megfogott ez a röpke kis tavasz itt a tél közepén. Soraidból – mint a csöppnyi tavaszból – fel lehet töltekezni és neki lehet vágni a tél hátralévő részének!
üdv
leslie
Kedves leslie!
Köszönöm szépen!
Igen megfogott. Sőt, azon meditáltam, hogy mi lenne ha így maradna míg eljön a tavasz. De persze tudom, hogy ez nem lehetséges.:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zsolt!
Elmesélted és gyögyörűen!
Gratulálok Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolt
Sajnálom, de elég sok rag- illetve kínrímet fedeztem fel benne. Szerencsésebb lett volna rímek nélkül elénk tárni ezt a képet. Szépen lefestetted elénk, bár én nem éreztem benne a töprengést, csak a szép táj boldogító érzését.
Az a jó, ha mindenki mást tud elképzelni egy vers elolvasása után. Nem törekedtem arra, hogy nagy dolgokat írjak le ebben a versben. Én szó szerint ELTÖPRENGTEM ezen a szép napos időn, ami megihletett. Ennyi. Lehet, hogy a rímek olyanok, amilyenek, de egyszerűen idekívánkoztak.
Azért köszönöm, hogy elolvastda és véleményezted!
Így van Zsolt. Egy "cseppnyi" fény is meg tud változtatni alapjaiban kívül és belül, mindent.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Így van, egy cseppnyi fény…:)
Barátsággal:Zsolt
Meséld el kérlek! Még, még még. 🙂
Barátsággal panka!
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Egyszer majd elmesélem, ígérem!:)
Barátsággal:Zsolt
Kedves Fél-X!
Délelőtt már elolvastam. Többször is:) Volt néhány szabad percem, amikor magamra "hagyott" végre a gyarló világ, s bizony elmerengtem. Megálltam, s együtt töprengtem Veled. Milyen szép kép, s milyen boldog pillanata volt az ennek a napnak. Még csak elképzelnem sem kellett, hiszen olvasva azonnal elém rajzolódott ez a gyönyörű tavaszi pillanat. Amit le tudtál írni néhány sorban, ehhez kell a szem, látás, és a bájosan szép lélek, ami ezt a pillanatnyi csillogást egy pici "marokba" össze tudta fogni. Köszönöm ezt az élményt neked. Nem is időzíthetted volna jobban, jól esett egy pillanatra merülni ebben a melegségben, a mai borongós napon.
S csak halkan jegyzem meg, kicsit sem erőltetettek a rímek. De ha már a rímképletekkel nem tudunk kötözködni, akkor a rímek is megfelelőek erre:))))
Csodálatos ez a vers, írjon bárki bármit. Én nagyon köszönöm, hogy olvashattam. Szeretettel Rita
Kedves Rita!
Köszönöm szépen!
Kedves szavaid jóleső érzést kölcsönöztek borongós napomra!:)
Az élményt pedig ne nekem köszönd, hanem e szép napnak, amely megihletett!:)
Barátsággal:Fél-X
Kedves Zsolt!
"Láttatni engedi magát…" az amit ott éreztél. Könnyed, ábrándozós… szinte látom ahogyan csillogott a szemed. Én szeretem ha mesélsz!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Köszönöm szépen!
Egyszerűen ezt éreztem és elmerengtem rajta! Olyan jó érzés volt.
Barátsággal:Zsolt
Szia!
Egyszerű, nagyszerű vers! Az utolsó két mondat kóborlása remek.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolt