Itt hagyom a földet majdan mindörökre,
Elszállok messze a szürke füstös ködbe.
Suttogásom szinte néma és erőtlen,
Mint napfényszilànkok zuhogó esőben.
Itt hagyom a földet majdan mindörökre,
Hagyok minden gondot az örökösökre.
Kértem szórjanak szét a saját kertünkben,
Így biztosan maradhassak közelükben.
Ötletem nem fogadták tőlem lelkesen,
Nem ėrtik a élettel miért ellenkezem.
Mindnyájjan hagyatkozzunk megérzésünkre,
Itt hagyom a földet majdan mindörökre.
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Mindenki elmegy egyszer. Előre gondolkodni, rendelkezni szerintem jó. A gondok, a bánat akkor már nem érint minket- az tény. De nem kell kapkodni… a családnak ezt nehéz elfogadnia. üdv hundido
Kedves Hundido!
Eltávozott egy barátnőm Êdesanyja a héten.
Másik baràtnőm 72 êves. Tegnap maesêlt nekem arról, hogy ôsszeült a családdal megbeszélésre, mi legyen amikor Ő már nem lesz.
Ezek az impulzusok rakódtak le bennem amikor jôtt a gondolat ês megfogta a kezem, írnom kellett.
Ez lett belőle.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Szomorú, de természetes dologról írsz. Az eszünkkel értjük és féljük, a szívünkkel fájlaljuk és siratjuk a halált. Amikor meg mi hozzánk áll közelebb, akkor bár vonakodva, de kénytelenek vagyunk elfogadni a tényét. Addig viszont, talán az a legjobb, ha nem gondolunk vele. Persze, ha ilyen-olyan módon megérint szó nélkül nem lehet elmenni mellette. S ha sikerül kiírni magadból és szükségét érzed, akkor az biztosan gyógymód a lelkednek.
Mély gondolataiddal egyetértek.
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Igen kicsit megêrintett, ez a halál dolog……..természetességgel írtam róla, így megkönnyebbült a lelkem.
Szeretettel: Edit