Meghaltál, én eltemettelek
és többé semmiben nem kerestelek.
Meghaltál, én eltemettelek
hagytam, hadd menj, elengedtelek.
Az idő tovahull, mint zápor zakad
homlokomra hull minden szavad.
Repül, zenél, szalad a szó
elmondtad mind, mi elmondható.
Csended magány, halott pillanat
hazudtál, hogy megalkossalak.
Meghaltál, én eltemettelek
többé már nem kereshettelek.
Meghaltál, és hamvasztottalak
többé sehol nem találtalak.
3 hozzászólás
Ilyen a búcsúzás, aki volt már nincs.De nagy fájdalmat nem érzek benne.
Mert nincs is benne, talán azért. Ilyen egyszerű ez.
Nem tudom, miért nem reagált senki versedre. Túl gyorsan kerülhetett le a főoldalról. Van, amikor pillanatok alatt eltűnik onnan vers… Pedig jó kis vers, jó ritmus, rímek, és gondolat is van benne. Magam részéről négy pont.