Lecons de ténebres
But are they lessons, all these things I learn
Through being so far gone in my decline?
The wages of experience I earn
Would service well a younger life than mine.
I should have been more kind. It is my fate
To find this out, but find it out too late.
The mirror holds the ruins of my face
Roughly together, thus reminding me
I should have played it straight in every case,
Not just when forced to. Far too casually
I broke faith when it suited me, and here
I am alone, and now the end is near.
All of my life I put my labor first.
I made my mark, but left no time between
The things achieved, so, at my heedless worst,
With no life, there was nothing I could mean.
But now I have slowed down. I breathe the air
As if there were not much more of it here
And write these poems, which are funeral songs
That have been taught to me by vanished time:
Not only to enumerate my wrongs
But to pay homage to the late sublime
That comes with seeing how the years have brought
A fitting end, if not the one I sought.
_____________________________________________
A sötétedés leckéi
Vajh’ lecke nékem mindez a dolog,
Min okulnom kell vészes gyengülőn?
A tapasztalat haszna, mit birok,
Tán nálam ifjabbaknak még bejön.
Kedvesebbnek kellett volna lennem,
Sorsom, hogy belássam… Késve tettem!
Tükörben látom arcom romjait,
S ez emlékeztet: becsületesen
Játszhattam volna én is mindig itt,
Nemcsak, ha kellett… Tagadtam hitem
Flegmán, ha jól ment. Most jószerivel
Magam maradtam, és a vég közel.
Egy élten át a munkám volt a fő.
Hagytam nyomot, de résztávok között
Nem volt pihenj, s így nem maradt idő,
Hogy felkészüljek arra, ami jött.
De lassítottam most már. Érzem én,
Köröttem mind ritkább az oxigén.
A versek, miket írok, gyászdalok,
A tűnt időről okító malaszt:
Nemcsak hibáim sorolják azok,
Az érzést tisztelik, belátva azt,
Az évek hozzák illő végemet,
Nem olyat bár, mit vágytam módfelett…
* * * * *
6 hozzászólás
Nagy-nagy öröm számomra, hogy én lehettem az, aki a 1700. műfordítást beküldte a Napvilág Íróklub ezen oldalára! Köszönöm mindazoknak, akik ezt értékelték, lehetővé tették, és főleg hozzáférhetővé a nemzetközi irodalmi portálok számára, amelyek innen is válogathatnak míves alkotásokat. Jó lesz találkoznunk a könyvheti Vörösmarty téren, ahol az én tavalyi dedikálásom után most idén egyik kedves, közeli ismerősöm, egyben újságíró-szerkesztőm dedikálja majd saját könyvét.
Ismételt köszönettel az értő és toleráns Adminoknak, maradok, amíg lehet…
Szöllősi Dávid, az önjelölt rímszerész…
Kedves mandolinos!
Először is elnézést kérek, hogy eddig nem jártam az írásaidnál. Nem akarok mellébeszélni. Engem elriasztottak az idegennyelvű címek. De belátom nagyon ostobán gondoltam. Annyi gyönyörűségtől fosztottam meg magamat, hogy elképesztő. Ezt a fordításodat olvasva, maga a vers tartalma is lenyűgözött. Ám az, ahogyan Magyarra adaptáltad az egyszerűen megfogalmazhatatlan. Csodálatos a vers, csodálatos a fordítás és elképesztő – számomra -, hogy mennyi munka és érzés ölelkezik a sorokban. Minden tiszteletem és elismerésem érte.
Gratulálok a sikereidhez, a munkáidhoz és a művészetbe vetett hitedhez! Példaképül szolgálhatna bárkinek.
Tisztelettel
H. Zoli
Kedves Zoli!
Beletörődtem, hogy a fordítások külön rovaton olvashatók, ahol sokkal kevesebb az érdeklődő, pedig itt önálló alkotások vannak. Nagyon igazad van, hogy ezek bizony komoly értékek! Örülök, hogy kíváncsi voltál rám az idegen cím ellenére. Az eredetit mindig föl kell tenni, úgy a korrekt. Hogy a nyelvet is többé-kevésbé ismerők meg tudják ítélni a fordító teljesítményét, mind tartalmi, mind formai tekintetben. Én itt orosz, angol és német fordításokat teszek fel, hol a saját választásomat, hol a másét fordítom "után". Remek szórakozás ez, sőt, nálam már lassan szerelemmé fajul…
Köszönöm gratulációd, arra itt ritkán méltat valaki, de valójában én a kritikát, a szakmai "szőrszálhasogatást" szinte jobban szeretem. Hatvan éve zenélek, énekelek, verselek, fordítok, táncolok és sportolok. És hiszek az alkotásban, a természetben, az előretekintésben…
Nagyon megtisztelnél, ha a továbbiakban is érdeklődnél irántam, akár a Napkorongon,
a Holnapmagazinban.
Barátsággal: Dávid
Kedves Dávid bátyám!
A múltkori látogatásom során eldöntöttem, hogy bizonyos rendszerességgel ellátogatok hozzátok. Ugyanúgy, mint ahogyan Tóni bátyámhoz és Szalki Bernát Attilához is. Gyöngyszemeket hoztok felszínre, akár a gyöngyhalászok. Mivel az oroszt is csak gagyogom, a többi általad beszélt nyelvet még csak nem is, így ezekhez a versekhez leginkább csak általatok jutok hozzá. Egyébként ezt a tényt másoknak is érdemes lenne felismerni, azoknak akik ugyan abban a cipőben járnak, mint én. folyt.:
A "szőrszálhasogatás"-t sajnos tőlem nem várhatod el, mert nagyon műkedvelő vagyok, a szó szoros értelmében. Emócióimmal értékelem a verseket, prózákat. Az érzelmeim alakítják a kritikáimat, akár pozitív, akár negatív legyen az. Írod, hogy zenélsz. Én magam is, de már csak a magam szórakoztatására. Megnyugtat, felold. Irigyellek a tartalmas életedért, a tudásodért, azért, amit csak magadnak köszönhetsz, hogy sosem tört meg a lendületed a céljaid elérésekor.
Legnagyobb tisztelettel
Zoli
Kedves Zoli!
Sok mindenben elég ügyes vagyok/voltam, sok egyéb területen pedig ügyetlen, ha úgy tetszik. Nem sikerült szakbarbárnak lennem, egy konkrét dologban a végletekig elmélyednem. Így aztán sok mindennel foglalkoztam, kissé felületesen. De mit tegyek, ha minden érdekelt/érdekel. Talán azt ellensúlyozom tudat alatt, hogy szüleim nem voltak ennyire tanultak, kíváncsiak szellemi területen. A zene nálam is persze csak amatőr dolog, de a mai napig kísér, hallgatóságom igényli egy-egy vers között, hogy muzsikáljak. Aztán ugye a dalszövegek mind versek is egyben. Nagy költőink verseit sokszor megzenésítették, vagy ők írtak szöveget operettekhez, zenés darabokhoz, és nem derogált nekik. Szóval, sok minden van, amiért nem irigyelnél, ha tudnál róluk…
Köszönöm válaszod, és kérlek, legyél kíváncsi rám, ránk, a versekre, amelyek felüdítik a lelket ebben a rohanó világban.
Barátsággal: Dávid, az önjelölt rímszerész