Csak a harangok tudják
hányszor repültem galamb
képében huzatos
tornyok kéjes ölébe
hol a korhadó gerendák
illata kábított
ősközösülésre nemzeni
magamnak egy
békés világot.
Csak a harangok látták
hogy akartam simulni
könnyező falak
apró rejtekébe
hol a porladó kövek
érintése nyugtatott
rátalálni újra
annyiszor elveszett
árnyék menedékre.
Csak a harangok érthetik
miért akartam repülni
létezni valami
magamnak elképzelt
madáralakban álmodni
szárnyakat akkor is
ha éreztem bűnömet
édes föld
tehozzád ragadtan.
3 hozzászólás
Annyira egyben van. Sosem értettem hogy lehet így írni.
És a tartalma is szép, különös, és tetszik.
szia:sanna
Köszönöm, hogy újra és újra olvasol, hozzászólsz a műveimhez. Sajnos nekem mostanában nagyon kevés időm van, így nem mindig tudok reagálni.
Csak most találtam meg ezt a gyönyörűséget! Igaza van sannának, tényleg "egyben van" az egész. Nekem kicsit a Madárka c. szintén remek film jutott róla eszembe.
Gratula!
Poppy