Tűrni, túlélni tanított bennünket az élet
Edzőtáborban éltük meg e hatvan évet!
A honfoglalás óta ilyen tábor a hazánk ,
Pedig bíztak apák és nagyanyák!
Ők zsellérek voltak uradalmi földeken.
Élték életüket munkába jeltelen.
Mikor Mária Terézia számba vette őket,
Mikor neve lett minden ősnek,
Nagyot fejlődött a világ,
Többet, mint évmilliókon át.
De a megtört lelkeket
Mely a szántókon oda veszett,
Nem tudta vissza adni
Meg kellett tanulni írni, olvasni,
Mert szó nem jutott mindenkihez,
Csak mikor népiskolát építettek..
Azóta felnőtt hét nemzedék
Fejlődött tanult a nép,
Alkotott gépeket,
Az ókorból kutatott művészetet.
Hát bízzunk, hogy egyre szebb lehet.
Tanítsuk jóra a jövő nemzedékeket
Tudom, hiszem, felnő még néhány nemzedék
Ki szebbé teheti gyermeke életét
Ki majd megteremt egy új hazát
Ki elűzi a tolakodó burzsoát.
Még kell néhány békés század év,
Mely a milliókhoz képest oly kevés,
El jő az Isteni csoda,
Az ember igaz paradicsoma”
2 hozzászólás
Valahol már leírtam Neked, de igaz! Hht mgegyszer elmondom: egy srófra jár az agyunk ! Ezek szerint ugyanarra a legelőre jártunk?
Nagyon jó vers! Pályázzál Marica! Vannak a neten jó pályázatok. Én már két verseskönyvben is szerepelek, igaz mindegyikben gyermekversekkel. Egyik Óvodai, másik iskolai.
Szeretettel: fefo/Zsuzsi
fefo drága köszönöm a biztatást, ígérem kísérletezek!:)
Bár sokkal jobbak vannak nálam:)
de az eshetőséget
“nem adom fel.
mig nem robbanokszét
mig akad egy kerék
mi tovább vihet még”
örülök az elismerő véleményednek, már nem volt hiába való az életem.
Szeretettel: marica