Csak egy kis csoki

Mit bánom én, hogy barna, vagy fehér,
édes a csókja, ajkamhoz tapad, mint a méz,
erőt ad, tűz lobban bennem,
s bűnöm így elenyésző, akármit is tettem.
Papírba csomagolt álom, titkos vágy az bizony,
visz magával tenger hullámain, és én hagyom,
bár azt mondják bűn az, hát legyek kárhozott,
értem napfényt, édes álmot áldozott.
Messzi trópusokon érlelte az idő,
nem ismert, mégis rám talált, mint szerető,
kinek csáb-mosolyáért élek és halok,
még ha rossz szemmel nézik is, hogy egyre teltebb vagyok.
Mit érdekelnek a rossz nyelvek vihara,
hisz, kire rákacsint, tisztul már tudata,
megtalálja a jót, s öröm lesz jutalma.
Mit bánom én, hogy barna, vagy fehér,
szeretem, mert ő csak az enyém.