Ha hangod hallom varázs,
mely kábulatba kerget,
kérlek adj még egy percet,
körbeölel, mint palást.
Ha egyszer rám teríted,
mit annyira vár a szív,
villámcsapás, mint egy ív,
kéj, vágyakba merített.
Csak úgy a nap margórája
By SusanneHa hangod hallom varázs,
mely kábulatba kerget,
kérlek adj még egy percet,
körbeölel, mint palást.
Ha egyszer rám teríted,
mit annyira vár a szív,
villámcsapás, mint egy ív,
kéj, vágyakba merített.
10 hozzászólás
Ez a szerelmes versed is kedves Zsu, csupán két mondat, de igen szép és tartalmas.
Szebbnél szebb szerelmes verseket írsz, így van ez jó, mert ez az egyik legszebb érzelme az emberiségnek. Nélküle az életünk sótlan volna.
Egy megjegyzésem lenne. Nem hiba, így is jó, azonban az utolsó sornál lehetne cserélni: a merített szót, oda jobban illene a merít. Igaz, így a szótagok kevesebbek, azt is lehetne pótolni a sor elején egy a-betűvel.
Természetesen így is jó, a Tiéd a döntés.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönetem kedves Kata !
Igyekszem, ez csak úgy kiszaladt, igazad van a módosítással kapcsolatban 🙂
Szeretettel: Zsu
Drága Zsu!
Szépséges ez a szösszeneted. Olyan, mintha mindig más nyelven írnál a szerelemről, mindig tudod más köntösbe öltöztetni. 🙂
Szeretettel
Ida
Drága Idám !
Gondolom már unjátok is 🙂
De hát ez az én asztalom a szerelmes versek:)
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Zsu!
Hát, ilyeneket kellene minden nap margójára írni.
Jó a vers szerkezete, nagyon szépek a rímek is, remekül a helyükön vannak.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca !
Bárcsak ilyen lenn:)
Köszönet kedves szavaidért:)
szeretettel: Zsu
Legyen ilyen minden napod drága Zsu !
Szeretettel voltam: Ica
Köszönöm szépen drága Icám 🙂
Szeretettel ölellek: Zsu
Tetszett. Gratulálok:b😊
Köszönöm kedves Barny 🙂
Csak apró szösszenet 🙂
Szeretettel: Zsu