Dél volt, pihenőnap. Apa pihent,
nagyi kötött, papa lapból izent.
Arca bölcs volt, pörgéje szalutált,
füstös pipája alatt hamutál.
Családi hagyomány volt ez náluk,
s mindenkinek otthona volt házuk.
Szívükben mély nyugalom ragyogott,
a sutban derűs pulya csacsogott.
Cica pihent, kutya velük játszott,
anya a főzésből ki se látszott.
Főkötője ölelte tincseit,
fél szemmel leste féltett kincseit.
Negyedik szorgos. Sürgött, terített,
sok tehertől csöppet mentesített.
Ültek szeretetben az asztalnál,
majd mind a tíz ujjukat megnyalták.
Gyöngyözött a friss, forró húsleves,
köszönet járt érte vagy tízszeres!
Átfonta őket a lelki béke,
oltalmazón, mint madarat fészke.
6 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Nagyon tetszik a versed, megérintett, én is nosztalgiáztam picit.
A záró sornál minimális átalakítást javaslok. A végig megtartott 10-es szótagszám nem sérülne, de szebben simulna össze a rímpár.
Így nézne ki:
"Átfonta őket a lelki béke,
oltalmazón, mint madarat fészke."
Jólesett ez a meleghangú vers.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kalankalin!
Én is köszönöm kedves szavaid.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Csodaszép,hangulatos írásodra gratulálok!
Ezt kiemeltem:"Átfonta őket a lelki béke,
oltalmazón, mint madarat fészke."
…nagyon jóó!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm kedves szavaid és az idézést is.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szia Suzanne! Igazi családias hangulatot teremt a versed. Bár minden család ilyen lenne. A befejezése szerintem a legjobb.
Kedves Madár!
Hálásan köszönöm kedves szavaid.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa