Csenevész, csenevész, ez a leány csenevész,
ám de nagyon imádom.
Vékonyka, vékonyka, a mázsát még nem nyomja,
mégis ő lesz a párom.
Kilóra, kilóra a szerelmet nem mérik,
az igaz szív tudja csak,
hogy a pénz, hogy a pénz, ez esetben nem számít,
más az mitől boldog vagy.
Itt a szó, itt a szó, nem igazi csábító,
egy pillantás épp elég,
már tudom, már tudom, úgy vettél le lábamról,
szinte rám szakadt az ég.
Nem adom, nem adom, senkinek sem ezt a lányt,
kinek huncut nézése,
megfogom, megfogom, a derekát megfogom,
csókot csenünk cserébe.
Nem nehéz, nem nehéz, kimondani nem nehéz,
hogy örökké szeretem,
bolondul boldogok leszünk mi már ezután,
ilyen ez a szerelem.
2 hozzászólás
Kedves Albert! Ritmusos, visszhang rímes versed üdítően hatott. Még dalolni is lehetne, mint egy népköltészet. Szeretettel gratulálok. Éva
Bizony, úgy írtam ezt a verset, hogy közben énekelgettem a sorokat. Már csak a rímeket kellett megtalálnom a ritmushoz. Jól vetted észre, kedves Éva. Szeretem a népies hangzású verseket, ezért is nagy kedvencem Petőfi. Mindig felfrissülök az ő versein, ha mentálisan fáradtabb vagyok.
Köszönöm a gratulációt!
Üdvözlettel: alberth