Érzelem csak belefáradt, vagy elbukott harca,
ingerlékeny erejének sebesedett marka.
homoktövis sértő, veszett, tébolyodott karca,
elszakadó fátyol tüllje, lélegzetét tartja.
Föld alatti kurta zálog, vulkánban a maszlag,
forrongató leheletfütty, elcsigázott hablaty’,
mélyen ülő, dús ürege, elég egy szó szándék,
dörren, durran merészen, a képlékeny okádék.
Vánszorogva araszolgat láthatatlan lépte,
elhullt, porladt tetemek közt, fel- fel szálló vércse,
pernye, hamu borít mindent, kihűlt húsnak bűze,
sivár, halott pusztaságban megszületett tüske.
Nyugalmas lesz este a lét, kifakadó tályog,
váratlanul támad a kés, lapos, nyúzott átok,
pihentető, kusza semmi meghozza a lángot,
elhagyatott üres agyba dalba bújó álmot.
2 hozzászólás
Kedves Edit! A vers nagy része mint egy átkot hozó boszorkányos ráolvasás, amivel az utolsó 3 szó egyensúlyoz: "dalba bújó álmot". Tetszett. Üdv: Kati
Legalább a vége kedves. Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Edit