Csülökfőző verseny

Csülökfőző verseny
lázban ég a környék,
erről írom versem
– némi ízes körkép-.

Szájról-szájra terjed
az esemény híre,
bárki benevezhet,
ki jó étek híve.

Nagy a sürgés-forgás,
gyűlik a sok szakács,
kerül gyújtós, forgács,
lángot vet a parázs.

A kemence ajtó
éhesen kitárul,
s egy tepsire való
étel mögött zárul.

Felhevült üst alatt
száraz rőzse pattog,
körbe hagyma illat
járja be a standot.

Tizennégyféleképp
készül a finomság,
míg a háttérben épp
a babgulyást osztják.

Közben citeraszó
ütemére ropják
tánccal mulatozók,
s perdülnek a szoknyák.

Tetőfokára hág
lassan a hangulat,
a vidám sokaság
egy emberként mulat.

Fortyognak a híres
csülök-finomságok,
a választék színes,
csodás étel-álmok.

Érkezik a zsűri,
indul a pontozás,
legjavából szűri
ki kapjon koronát.

Van szaftos pecsenye,
meg babban tocsogós,
s malacból csemege,
illatos, ropogós.

Eldőlt a nagy verseny,
eredményt hirdetnek,
minden becses nyertest
kupával illetnek.

Boldog üdvrivalgás
tölti be a teret,
s mellé koccintgatás
sűrűn, sok-sok nyelet.

Idővel hazatér
a jókedvű csapat,
zárásig csak egy-két
mámorosa marad.