Adjatok, adjatok kezet,
mi fenntart, és elvezet
az úttalan mocsárból,
mert fejtetőig süllyedt,
ki egyszer csak itt találta
eltévedt magát
az ingoványba’…
Adjatok, adjatok mosolyt,
mi a „semmi ágába” rügyet olt,
rá derűt terít,
fénylik, és melegít,
hátha megfoganva
még virágot hozhat,
a gyökértelen fa…
Adjatok, adjatok egy kortyot
tiszta magatokból,
annak, ki önnön sivatagán
szomjan csatangol,
száraz torokkal
már nem szól szóval,
csak csillagtalan szemmel,
hogy ne menj el…
4 hozzászólás
Kerestem a szó, mellyel illethetném versedet. A halmazból kikívánkozott: költői, mesteri. Különösen tetszettek ezek a sorok: “Adjatok adjatok mosolyt,
mi a”semmi ágába” rügyet olt”
Gratulálok a versedhez. Amit még indítványozok: Máshol is tedd közé.
Üdv.: Túri I.
Csatlakozok Túri Imréhez.
Ez a vers kötetbe való.
Nagyon szép! 🙂
Gyönyörű… "Adtál" ezzel valamit mindnyájunknak:)