költözz belém, gyömöszölj magadba engem,
benned léteznék, te pedig sírnál bennem
könyökömmel helyet fabrikálok kábán
lélegzésed csendesen elhal a párnán
amit szívemből hajtottál fejed alá
dobbanásokból tollpihe, helyet talál
minden sejtünk egymásban, békén nyugodva
hallgatnak a szavak, egyik sem goromba,
még csak nem is kiált, néz minket kényesen,
hogy simulhat össze ennyire két elem
egymásban
By Banyamacska
9 hozzászólás
Szia!
Ez gyönyörű. Az utolsó sor fantasztikus, olyan harmónia és tökélets egyesülés árad belőle, egy beteljesült szerelem. Gratulálok, nagyon szép lett!
Köszönöm, kedves Velencia. Most már csak a valóságban kéne valami hasonlót összehozni:)
Szia! Nekem meg pont az eleső pár sor tetszik jobban, utána szerintem kicsit “szokványosba” csap t a vers. Ettől függetlenül szép a gondolat. Üdv, Poppy
Szia! Nekem meg pont az első pár sor tetszik jobban, utána szerintem kicsit “szokványosba” csap t a vers. Ettől függetlenül szép a gondolat. Üdv, Poppy
Bocs az ismétlésért. Poppy
Köszönöm, hogy olvastál, Poppy.
Csodálatos vers, szeretem a boldog, egekig emelő szerelmes verseket! 🙂 Ez pedig számomra az! Főleg az első két sor tetszett, nagyon jó! Andi
Köszönöm Andika, nagyon örülök, hogy tetszik!
üdv, macs
Ettől szebb szerelmes vesrset, még nem olvastam. Mélyen őszinte vágy!