Belefáradt az éj e forró, nyári napba.
A tikkadt bokrokat a holdfény kitakarja,
s míg szívemre ül valami szeret-nemszeret,
eső áztatja a fülledt kerteket.
S belefáradtam én e forró, nyári napba.
Szívemet a hiányod egyre kitakarja,
s míg a hőség foltokat ejt könnyű ingemen,
önmagamhoz bújok. Fázom idebenn.
8 hozzászólás
Netelka, nem csalódtam benned. Gyönyörű!
Köszönöm, kedves Leticia!
Igazán szépen megfogalmaztad, könnyed, szívhez szóló. Gratulálok.
Köszönöm, druszám 🙂 Boldog névnapot egyben 🙂
Az érzés melegít, a kedves szeret…
Vajon hol van most? Van erre felelet…
Kifejező sorok.
Puszi: Éva
Köszönöm, kedves Éva!
Nagyon tetszik, sodró, a rímek tökéletesen csengenek. Gratulálok hozzá!
Köszönöm szépen!