masnit kötött a tájra.
A torz kutya csak erre várva
vonyítani kezdett…
(Ez persze csak a kezdet),
mert a hívó szóra jöttek az árnyak,
melyek minden fényt felzabáltak,
rút pofájukba gyömöszöltek,
jóllakottan forogtak-pörögtek…
S forgott az ágyban az ember is mert bántotta,
a vacsorára felfalt hagymás rántotta.
7 hozzászólás
Tetszik versed szerkesztése, a második versszakra tartogatott csattanó, miszerint minden látomás oka a túltöltött gyomor.
Elképesztő! Fantasztikus vagy!
Hogy miért tetszik? Mert játékos, könnyed, szellemes. Mert jók a rímek és megvan a lüktető ritmus. /Mint az evezésnél, az is költészet!/ Nem értek hozzá, -de nagyon tetszik!
Szia: én
Írj légyszi egy balladát. Csak rövidet. /Vagy hosszat, ha van időd/
Ez egy megrendelés!!!
Köszönöm Nektek! 🙂
Megpróbálkozhatok vele…, köszönöm a bizalmat! 🙂
Gyömbér
Újabb “életkép” – Gyömbértől.
Mindig meglep, mennyi költészet szorulhat az ilyen egyszerű közlésmódba!
Átérezhető – ezért tetszett. Lényegretörő. Valósághű. Gratulálok:
Kuvik
Híííj! :))) Nem semmi!
Köszönet, hogy ráakadhadtam egy újabb “Kedvencek közé!”-re.
Nagyon nagyon tetszett!Egyszerű, tömör, és csattanos!
Szeretettel:Kriszti