Itt van az este. Az ázott utcákkal szemez és a
szűk tereket lesi a Hold mielőtt felül a
trónjára, s lefelé int. Majd felgyúlnak a fények,
és beragyogják a város ezernyi zugát.
Még könnyeznek a felhők; összemosódnak az árnyak,
és lassan nedvesednek az ablakok. Egy
hang suhan át kanyarogva az utcákon mielőtt még
elnyelnék őt a parki akáclevelek.
Állok a sarkon. A víztükrökre lesek melyek egyre
nőnek, majd összeérnek. A csillagokat
még nem látni az égen. Igen, talán sose jönnek
többet elő. Átázottan a fénybe lesek.
Itt van az este, s az éj leplébe takarva a város
álmodik. Egy perc és kondul az ősi harang.
Indulok én is. Lépteim álmosak. Arcom elázott.
Mellém surran fáradtan a tegnapi nap.
4 hozzászólás
Nagyon szépen gördülnek a soraid – érdekes módon nem zavart a rímek hiánya (pedig nekem rímkényszerem van :)). Gratulálok!
Köszönöm a véleményedwt. Szándékosan nem raktam bele rímeket. Egy időmértékes versben nem is a rím a lényeg. Köszönöm, hogy elolvastad.
Kedves Tamás!
Lehet, hogy sorvégen nincs rím, de a sorok nagyonis rímelnek, ahogy Te is mondtad vala…:)
Kitűnő!
D. Tamás!
Gyönyörű sz-összefonások, gördülő, hullámzó sorok…
Elttem szólokhoz csak csatlakozni tudok!
Tiszteletem!